Arra gondoltam, hogy most jól leírom, hogy mik történtek velem, azóta mióta van időm lényeges dolgokra, vagyis mióta levizsgáztam. Mindössze 4 hét telt el azóta, de valahogy úgy tűnik mintha sokkal több lett volna, illetve ami előtte történt azt el is felejtettem. Persze a felejtésnek lehet más oka is van figyelve az életmódot, amit éltem.

Úgy kezdődött, hogy levizsgáztam és utána gyorsan kimentünk Boriért a repülőtérre, mindannyian ügyesen azt hazudva, hogy nem megyünk. Egy kedves doboz világoskék szofival, sörrel és egy káprázatos Szük Borbál feliratú (nem írtam el) kartonpanellel vártuk bolond Borbálát, aki eléggé örült nekünk, utána elmesélte milyen szerelmes, ezen sokat nevettünk. Ezután pálinkáztunk a gangon, és ez olyan érzés volt, amire most is emlékszem, mert a gangon ülni, a délutáni napfényben, meg később szürkületben. Az nagyon jó. Erre még régebben jöttem rá, amikor éppen azon a helyen csinálnom kellett volna valamit, de inkább csak röhögtünk azon, hogy nem csinálunk semmit. Aztán mindenki haragudott kicsit, de valamiért gyorsan elfelejtették vagy elraktározták.

Ez egyébként is jellemző az emberekre, bár a felejtésben kevésbé hiszek, akkor olyan egyszerű lenne. Danika szerint a raktározás viszont nagyon jól megy. Simán el lehet raktározni minden sérülést, tulajdonképpen bármit, anélkül, hogy azok egyszercsak kitörnének, vagy bármilyen kárt okoznának. Annak ellenére állítja ezt, hogy minden pszichológus szerint a raktározás korai elhalálozáshoz vezet. Megfigyeléseim szerint a raktározás mindenféle torzulást okoz. Szerencsére én nem bírom sokáig. Emlékszem, hogy volt egy időszak, amikor hétvégén sokkal többet szartam, ebben az évben pedig hétvégén tíz órát aludtam a szokásos négy-öt helyett, most, hogy nyár van pedig sokkal jobban utálok mindenkit, ahogy elkezdődik a sábát. Ekkor még próbálom leplepzni, illetve eleinte próbáltam, vasárnapra viszont kiengedem az egészet.

Az első eset Szarvason történt. Azt hiszem az volt a hiba, hogy ez most egy normális nyaralás volt, olyan amit mindenki szokott csinálni. Emberek akik kedvelik egymás, vannak köztük barátok is, lemennek egy nyaralóba és a szokott módon jól érzik magukat, néha együtt vannak, néha a párok elvonulnak, valaki kész van, valaki nem. Szóval ez nem Csodaszarvas volt, amilyet csak mi tudunk és végig együtt vagyunk. Hiányzott a gyertyafényes vacsora, meg a kalandos csónakázások, a ,,reggeli” hangulata, a folyamatos vitatkozás arról, hogy trivial pursuitozzunk-e. Volt ezek helyett gyilkosozás egyszer, rasszista VB nézés, az alkoholisták berúgtak az odaúton és ismét megszégyenítettük magunkat a Napestigben. Ezek jók voltak persze. De mivel azt hittem, hogy ez egy olyan dolog, ami megmarad, igen még az én pesszimista, általam racionalistának vélt világképben is örök dolognak tűnt Csodaszarvas, még ez is nagyon megváltozott, ez kiborított. Erre Bori meg Dájó csak folyamatosan tettek egy vödörrel, pedig belegondolva nem is én voltam az áldozatuk, mivel én magammal hordtam a hálózsákom, a fogkefém a táskámban volt és bár elszívták az összes cigimet, én is elszívtam az övéket, vagy akinek volt. Szóval azt hiszem ők csak egy egyszerű kivetítései voltak az idegbajomnak. Viszont az előző este megijesztett. Már előtte is volt egy pillanat, amikor úgy éreztem, hogy nem bírom ki máshogy ezt az egészet, csak ha folyamatosan ájulásig tudatmódosítom magam, de utána történt valami, azt hiszem bementünk Szarvasra és egészen jó lett minden. Szombat estére viszont teljesen elvesztettem magam és amikor azt mondtam, hogy mindjárt megiszom a gint azt komolyan is gondoltam. Aznap este éreztem először azt, hogy annyira sok van bennem, hogy azt hittem nem tudok megmozdulni. Nem is tudtam pár percig, ez megijesztett, szóval másnap úgy döntöttem kieresztem minden feszültségem. Ez jót is tett hétfőn már igazán vidáman mentem Sopronba.

Pesten már el is kezdtük a vidám hangulatú ivást, kicsit az akácfában, utána elbúcsúztam a őrült spanyoloktól a Morrisonsban, amit utálok, de velük egészen vicces volt. Persze csak később jutott eszembe, hogy a VOLT-on ciki lesz a férfizuhanyzóban egy hatalmas alkoholos filces pénisszel a hátamon zuhanyozni. Szerencsére hamar lekopott. Sopronba menet már a vonaton éreztem, hogy ez nagyon kellemes lesz. Mindenki olyan kedvesnek tűnt, sőt még mi is olyan kedvesek voltunk. Meg kulturáltak. Mindenki olvasott vagy horgolt és mivel Győrtől Sopronig a vonat nemdohányzóvá vált, mi sem dohányoztunk. A VOLT egy csodásan megszervezett fesztivál valahogy minden klasszul van kitalálva és rengetegen vannak és mégis kicsi a fesztivál, valamit igazán jól csinálnak. Persze nagyon drága, de elég sok a gazdag, szóval egy idő után lehet sört lopni. Úgy érzem elég sok időt el tudnék tölteni a VOLT hangulatában és hogy minden évben el kellene menni most már, mert valahogy csak jó élmények fűznek hozzá. Kicsit olyannak érzem, mint mások O.Z.O.R.A-t, amitől persze már látatlanban is hányingerem van és szinte biztos, hogy soha nem fogok elmenni. 1. nap találkoztam egy lánnyal, aki már szinte ismeretlenül is nagyon szimpatikus volt, élőben meg több, mint csodálatos. Lehet soha többet nem mennék Kiscsillag koncertre, ha nem ott találtam volna meg. Még aznap rájöttem, hogy szeretem a Martinit, amit előtte nagyon utáltam, és hogy lehetséges találni olyan embert, akivel unalmas pillanat nélkül tudok beszélgetni 5 órát, úgy hogy nem is ismertem. Persze a sok tudatmódosító hatására elfelejtettem elkérni a számát. Utána az évszakra való tekintettel másnap jól bele is zúgtam, és bár biztos, hogy ugyanazon a koncerteken voltunk, mert azok annyira egyértelműen elképesztőek voltak, hogy minden jófej ember azokon volt, nem találkoztunk. Utána én amikor már addig buliztam, hogy megint világos legyen úgy döntöttem, hogy a tettek mezejére lépek és egy rendkívül nyálas üzenetet hagyok a sátrában (amit mai napig nem tudok, hogy találtam meg) egy piros marlboros dobozra írva. A nyálfaktor ellenére másnap reggel az üzenetére keltem, hogy találkozzunk. Ebből azt tanultam meg, hogy részegen érdemes ostobaságokat csinálni. Emelett várt egy másik üzenet is. Mégpedig az, hogy bolond Borbála vonatra szállt, hogy később elstoppoljon Sopronba és belógjon a VOLT-ra. Erről csak én tudtam. Ilyenkor érzem, hogy Szükék (bármennyire is felidegesített Bori) legalább a féltesóim. Jól rámosztják a hülyeségeiket, hogy ne szóljak róluk senkinek, amíg el nem mondják ők maguk mindenkinek. Aznap igazán jól éreztem magam, sajnos hamar elájultam, pedig ilyen már régen volt, de lehet, hogy nem is baj. Másnap a szerelem már kicsit gondterheltté tett, mert mostanában elég zokon esik, hogy a lányokat egyáltalán nem zavarja, hogy barátjuk van és az mégjobban zavar, hogy az utóbbi egy évben csak ilyen lányok keltették fel az érdeklődésemet. Most az ilyesmire igazán nem szólhatok semmit, mivel szeptemberben elhúzok melegebb éghajlatra nem sok jót tudok ajánlani. Két évvel ezelőtt sokkal jobban értékeltem, hogy nők ribancok. Sajnálom, hogy ezt kell mondanom.

Utolsó nagyon megörültem, hogy kedves Dájó (ez állandó eposzi jelző lesz) végre tett valamit életében, igazán drámai lehetett sajnálom, hogy lemaradtunk róla. Bár sokkal viccesebb lett volna, hogy ha az egész úgy történt volna, mint ahogy azt seggrészegen a borozóban kitaláltuk és Bori nem józanodik ki (körülbelül másodjára a nyár folyamán) és higgad le kicsit. De így is elég jó volt. Hazafelé két számot is írtunk, szerintem mindkettő világsiker lesz én pedig világhírú rapper leszek. Viszont most olyan sokat írtam, hogy abbahagyom és majd folytatom később. Mert még olyan sokminden történt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.