2010.09.18. 19:34
Nincsen holnap
Most megpróbálom elmesélni mi történt az elmúlt héten velem. Elég furcsa, hogy csak egy hét telt el, kicsit olyan mintha egy év lett volna. Szóval az utazás előtti héten rohadt ideges voltam, hogy mi lesz itt, meg hogy mennyire fogtok hiányozni, meg Magyarország úgy ánblok. Aztán reptéren már arra gondoltam, hogy én vagyok a világ lehülyébb embere, hogy csak úgy ott hagyok egy csomó időre 11 embert, aki képes kijönni a repülőtérre péntek hajnalban fél ötkor, csak azért, hogy elköszönjön tőlem. Szerencse, hogy annyira fáradt voltam, az egy óra alvás miatt, hogy végigaludtam a repülést, így nem sírtam mindenki előtt, és nem is hánytam az idegességtől.
Aztán amikor megérkeztem Barcelonába már úgy éreztem, hogy mégiscsak jó lesz ez. A repülőtéren várt Albert, aki Pestről ismerek, kocsival elmentünk hozzájuk, aztán aludtam és mikor felkeltem rájöttem, hogy mégsem vagyok annyira egyedül. Mondjuk nem tudom mi lett volna velem enélkül. Utána találkoztam a családjával, akik nagyon kedvesek voltak, etettek, itattak, megnéztük egész Barcelonát, szóval tényleg minden klassz volt. Este ittunk egy csomót a barátaival. El nem tudjátok képzelni, hogy a spanyolok mennyit beszélnek. Szerintem én egy hét alatt nem beszélek, annyit, mint ők egy este alatt. Reggel hatkor amikor hazaindultunk a buliból mondtam, hogy én mostmár nem értek se spanyolul, se angolul, de még magyarul se, annyira kisült az agyam. De egyébként ők is nagyon kedvesek voltak, meg teljesen bolondok. A bulik amikbe mentünk (voltunk három diszkóban), elég furcsák voltak, meg újak nekem. Példuál, hogy van egy csomó dal, amit ők spanyolul hallgatnak, mint például az összes Shakira, vagy a Wavin’ flag. Kicsit ki is akadtam, amikor a wakawaka refrénje az volt, hogy: porque esto es Africa! Gyorsan meg is osztottam Lillával a sokkélményt smsben. Ami még meglepő volt, hogy amikor ittunk a parkban Albert tolt egy számot a telefonjával, a lányok meg teljes erővel, hibátlan szöveggel énekelték. A dal a Tedd fel a kezedet volt a Splashtől! Kicsit lefordultam a padról a röhögéstől. Meg egy kicsit a whiskeykólától is. Ami még furcsa volt, hogy amikor rossz románc ment a dizsiben, egyszercsak felugrott 4 srác az emelvényre és letáncolta a teljes koreográfiáját a klipnek pontosan úgy mint Gaga kisasszony. Mondjuk utána le is smárolták egymást.
Másnap városnéztünk, meg a faluban, ahol Albert lakik ittunk kicsit, meg éjfélkor felmentünk a Mont Tibidabura. Ez az a hegy amiről Joey mesél a Jóbarátokban, ha meg akar dugni valakit. Mármint nem Joey, hanem Ken Adams.
Vasárnap busszal eljöttem Valenciába, itt már előállt az egyedül vagyok helyzet, szóval volt egy óra, amikor kicsit be volt fosva. Főleg, hogy amikor spanyolokhoz beszéltem mindig visszakérdeztek furcsa, kicsit undorodó arckifejezéssel, szóval azt hittem, hogy nem értik a spanyolomat. Egyébként ez egy olyan ország, hogy idejössz, az hiszed király vagy, hogy tudod a hivatalos nyelvet, de nincs egy kurva része sem, ahol ezen a nyelven lennének kiírva a dolgok. A szerencse az, hogy Valenciában, ahogy figyeltem inkább a spanyolt beszélik, mint a valencianot, de azért mindent valenciánoul írnak ki. Szóval mire ideértem a többiek már találtak lakást, csak nem költözhettünk be hétfőig. Szóval egy éjszakát egy őrült hostelben töltöttem, ahol volt egy rakás erasmusos pánikszerűen keresve albérletet.
Letettem a cuccaimat a tízfős szobába aztán elindultam sétálni a tök kihalt városba. Hát igen vasárnap éjszaka ők sem buliznak. Aztán találkoztam a portugál sráccal, aki a ugyanabban a hostelben lakott. Vele meg egy nagyon jófej amerikai csajjal elmentünk piálni kicsit. Szerintem a legsötétebb helyre sikerült mennünk kapásból, útközben legalább háromszor megkérdezték tőlem a bevándorlók, hogy kell-e fű vagy kokain, illetve sör. Aztán miközben ültünk a téren, pár idióta olasz csajjal (szerintem nem csak annyi drogot toltak, amennyit láttunk is) odajött egy román csávó és vett mindenkinek egy sört, aztán elbeszélgetett velünk, félig románul félig spanyolul, hogy ő már itt van 8 éve és szeretne hazamenni. Hát én gondoltam magamban, hogy akkor menjél bazmeg. Meg azt is, hogy nem igaz, hogy 8 év alatt nem bírt összeszedni pár barátot, de inkább nem tettem. A sör finom volt. Az amerikai csaj teljesen eloszlatta az előítéleteimet az amerikaikról, okos volt vicces, nem volt kövér és értettemkkiejtését. Meg érdeklődő volt, ami szerintem szintén nem jellemző.
Másnap beköltöztünk a lakásba, négyen, utána kedden jött az olasz lány, két napja pedig beköltözött még egy litván, de ő már el is költözött. Nem bírta a tempót. Szóval ma este elmegyünk egy hostelbe elkiáltjuk magunkat, hogy lakótársat keresünk és hogy holnap van a casting.
Szerdán életemben először főztem gulyáslevest. Meg is lepődtem rendesen, hogy finom volt, a többiek is imádták. Szóval most minden hónapban főznöm kell gulyást, és pálinkát is szereznem kell valahonnan. Huh most, hogy leírtam, hogy pálnika hányingerem lett. Tegnap egy kicsit sokat ittunk, illetve minden nap túl sokat ittunk, de tegnap én egy kicsit még többet. Szóval most a facebook tele van fotókkal, ahol undorítóan részeg vagyok és mindenféle diszkók előtt iszom, ilyesmi. Itt a bulik hajnal kettőkor kezdődnek, ez tök jó, mert így senki nem siet, hogy már 11-kor ott kell lennünk, hanem lehet inni jó sokáig. Máskérdés, hogy ez azt eredményezi, hogy reggel 10-kor fekszek le aludni. Nem hiszem, hogy sokáig fogok erasmusos bulikra járni, tényleg sokkal jobb, úgy erasmusos partyra menni, hogy külföldi vagy, amikor a corvinuson mentünk ilyen buliba teljesen kiakadtam és két napig depressziós voltam utána. De a tegnapi király volt, csak előtte húztam a számat, hogy taxival kell menni, én ennél putóbb ember vagyok. De cserébe reggel blicceltem a buszon.
A spanyol emberek nagyon kedvesek, bár valószínüleg azért, mert lerí rólam, hogy külföldi vagyok. De tényleg, meg sem kell szólalnom, mindegyik tudja egyből. Albert szerint azért, mert szőke vagyok, illetve éjszaka is rövidnadrágba meg pólóban vagyok, és kurvára melegem van, miközben ők pulcsiban is fáznak. Az első két nap nem nagyon tudtuk, hogy hova menjünk bulizni, ezért csak kóvályogtunk az utcán, kérdezgettünk embereket, hogy nem árulnak-e valami érdekeset. Hát sajnos nem árultak, de mindenki megosztotta velünk a sajátját meg ingyenpiákat is kaptunk. Holnap hajnal négykor pedig megyünk egy illegális piacra és veszünk magunknak lopott bicikliket jó olcsón. Klassz mi?
Egyébként most sokkal hamarabb eljött a pillanat, amikor elkezdtem gondolkozni. Két éve, amikor Pestre költöztem csak októberben vagy novemberben történt, hogy ültem a Boráros téren, vártam Zsófira, a Délelőttök a kádbant hallgatam és akkor egyszercsak felébredtem, mint Uma Thurman, amikor a szívébe szúrták az adrenalint és körbenéztem, hogy úristen hol is vagyok, meg mit is csinálok. Itt ez a pillanat már csütörtökön eljött. Ültünk az asztalnál, ettünk és a lengyel lány, Asia azt mondta, hogy creo que (ezt nagyon sokat mondja, általában rosszul) és akkor néztem körbe, hogy hol is vagyok, gyorsan kimentem az erkélyre, hogy kicsit egyedül legyek. Eléggé hülyének néztek.
Gyorsan írok első benyomást a lakótársaimról, mert kíváncsi vagyok, hogy egy év múlva is ugyanez lesz-e a vélemenyem róluk.
Asia, ő a lengyel lány, fizioterpáiát tanul, ami azt jelenti, hogy állandóan masszíroztatni fogom vele a hátam. Elég szép, eléggé alkesz (szóval nagyon lengyel), regit hallgat, kedves, meg törődő, nagyon bírom. Tanít lengyelül, elég furcsa nyelv, nem nyitják ki a szájukat amikor beszélnek. Van egy csomó barátnője itt, akik át szoktak jönni inni, ők is elég jóarcok, kivéve az egyiket, az szerintem egy idióta picsa, de ezt nem mertem megmondani neki. Szerencsére ma reggel közölte, hogy az nem a barátnője csak a csoporttársa és utálja, mert egy hülye ribanc.
Sara az olasz, ő a legnagyobb meglepetés nekem, mert nagyon jófej, meg érdekes is. Pedig azt hittem nem fogunk kijönni, mert hát borzasztó handicapjei vannak, először is olasz (kedves árcsi! most én is utálom őket.) másrészt politológiát tanul, harmadrészt párkapcsolatos, ami szerintem nem fér össze az erasmussal. Ezek ellenére egy csomót röhögünk meg beszélgetünk, meg szivatjuk a portugált. Tegnap, amikor kiderült, hogy Carlos nem spanyolul beszél és 4 órán keresztül magyaráztuk neki, hogy a kurva gét ilyen torokhának ejtik és nem zsének, Saraval közösen akadtunk ki és témaváltásként megbeszéltünk országaink politikai helyzetét illetve történelmét. Utána röhögtünk magunkon, hogy erről beszélgetünk.
Carlos a portugál, hát őt nem bírom annyira. Tipikus ostoba bmes (építőmérnöknek tanul). Tegnap kiderült, hogy azért nem értem, amit mondd spanyolul, mert igazából ő nem tud spanyolul, ezért portugálul beszél hozzánk. Neki már a héten elkezdődött a suli, de egy órára sem sikerült bemennie. Kétszer megpróbálta, de egyszer rossz terembe ment, másodszor meg kiküldték, mert nem volt meg valami papírja. Első nap telehányta a csapot, ami cseszett kitakarítani másnap délutánig (azóta el van dugulva) a következő nap, meg beleborotválkozott az eldugult csapba, ami így tele lett a szőrével. A lényeg, hogy egy fürdőszobát használunk és minden reggel majdnem odahánytam. Azért megpróbálok vele kijönni.
Thomas a francia és ő lesz itt a legjobb barátom. Ugyanazt a zenét hallgatjuk, ugyanazokat a filmeket szeretjük, ugyanannyit piálunk, lucky strikeot szív, meg kábé ugyanaz a véleményünk a világról. Szerencsére ugyanaz a méretünk, és megbeszéltük, hogy én kölcsönvehetem a cipőit (mindössze 16 pár cipőt hozott magával, és mind rohadtjó) ha ő kölcsönveheti a nadrágjaimat. Megkérdezte, hogy én szoktam-e szívni, mert ő néha igen (mondtam, hogy jóhogy szív, hát elvégre frencs). Mondta, hogy az az egyetlen baj az, hogy gimiben egyre többet szívott. Először néha bulikon, utána hétvégénte, utána amikor a barátaival találkozott, utána minden evésnél. Ez utóbbin kicsit röhögtem.
Most nem jut eszembe több dolog, majd még írok. Összességében iszonyatosan jól érzem magam, de azért kezdtek hiányozni. Remélem mindenki jól van.
u.i.: ha valaki erre jár, hozza el a bohócorrom, a kék ingem illetve az összes övem, mert ezeket otthonhagytam
u.i.2: Lilla elfelejtettem mit jelentenek a dolgok a kulcstartómon, majd írd már le.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
bíbora 2010.09.18. 19:46:47
Líja 2010.09.18. 20:56:45
M a s z a t 2010.09.18. 21:27:37
Reggel 10-kor, mielőtt aludni mentem megnéztem a potot és váccápot is, ha ez megnyugtat.
Bortsi 2010.09.19. 13:05:48
amugy nem csinaljak azt arrafele h mesz az utcan es minden sarkon odajon vki h nezdcsak ha eljossz velem erre meg erre a szorakozohelyre akkor vendegunk vagy egy ingyen felesre? mert en mar tobb helyen tapasztaltam ilyesmit es az eleg pozitiv volt h hanyasig ittuk magunkat nulla eurobol : D
Mesí 2010.09.20. 17:50:16
Ja, aztán hazafelé blicceltünk a repülőn. (?)
Majd egyszer remélem elmondod valakinek poénból a mesét, de rendesen, hogy le is tudjatok feküdni a végén.