Akartam írni minden héten, de nem találtam időt rá, úgyhogy csak most írok. Szóval megnéztem, hogy hol hagytam abba, hát elég régen. Nem tudom rendesen összeszedni a gondolataimat, úgyhogy most ,,novelláskötet” írok.

Isi

Nem tudom, hogy láttátok-e a Lakótársat keresünk című filmet, de az úgy kezdődik, hogy a srác megpróbál jeletnkezni az erasmusra és akkor miután körbeküldik 30 irodán keresztül, lecseszik, hogy nincs aktája, valamint közlik, hogy nem kell sok papír, csak körülbelül négyszázhatvanöt millió. Hát ez pontosan így van. Viszont ennek nincs vége, azzal, hogy nyertél. Első héten be kellett menni tájékoztatóra, ahol ki kellett tölteni rengeteg papírt, a változatosság kedvéért, engem nem akart beengedi, mert szerintük nem fogadták el a jelentkezésem. Aztán rájöttek, hogy ott áll mellettem a mentorom, akit ők rendeltek mellém, szóval biztos, hogy elfogadták a jelentkezésem. Ennél már csak az volt viccesebb, amikor angolul beszéltek. Ambivalens érzésekkel tölt el, amikor egy latin ember elkezd angolul beszélni, egyrészt nagyon vicces az akcentusa (Thomas egy mondatát sem bírom ki röhögés nélkül, cserébe ő röhöghet az én franciakiejtésemen, így igazságos) másrészt szomorú, hogy mivel minden második angol szóhoz létezik egy hasonló spanyol szó, ezért azokat konzekvensen spanyolul mondják. Egy órám van angolul, de itt is rengeteg meglepetés ér. Példuál eddig nem tudtam, hogy létezik a hazudós ózon (ozone liar), az épület falainak is különböző hazudós részei vannak (composite walls have different liars) és nagyon megörültem az óra elején, hogy repülőgépek falainak hőátviteléről fogunk tanulni, de aztán kiderült, hogy sima felületek hőátviteléről fogunk, ami kevésbé izgat (plane walls). Ennek az órának a szünetében rájöttem, hogy baromság volt abbahagyni a cigizést. Cigizés nélkül beszélgetést kezdeményezni röhejes. Szünetben nem nagyon tudtam, kivel beszéljek csak sétálgattam az udvaron, közben észrevettem, hogy egy arab kinézetű cigiző és kávézó lány néz, ekkor azt gondoltam, hogy most odamennék tüzet kérni. Aztán valami olyasmit mondott, amikor már bennt voltunk, hogy miért nem beszélek senkihez, én meg visszakérdeztem, hogy ő miért nem beszél senkihez. Jobbnak láttuk, ha egyikünk sem válaszol. Óra után mivel mindkettőnknek volt egy óra szünete, kiültünk az udvarra a pálmafák alá, a huszonhat fokba beszélgetni. Megbeszéltük, hogy tiszta ciki odamenni valakihez, mert mindig azt kérdezik itt az emberek, hogy hogy hívnak (ezt senki nem bírja megjegyezni), hány éves, mit tanulsz, honnan vagy stop. Meg, hogy mindketten néztük, hogy mennyire klassz ez a hely, ahol minden spanyol folyton eszik, kávézik egész nap és nagyobb csoportokban beszélgetnek és mi is ezt csinálnánk, ide járnánk és itt lennének a barátaink. Tényleg ezt csinálnánk, mert csodálatos. Ja még az is jó volt, hogy mondta, hogy az ő nevét mindenki meg tudja jegyezni, mert Asmaanak hívják (marokkói) és az asztma így van spanyolul. Találnom kell egy spanyol szót, amihez köthetem a nevem. Egyébként azóta már sikerült egy csomó emberrel beszélnem, többnyire franciák, illetve majdnem mind erasmusos. A spanyolok nem túl nyitottak. Az egyik francia srác Stefan, aki már itt van több mint egy éve azt mondta, hogy azért, mert sokan vannak falusiak, akiknek megvannak a saját barátaik putrifalván és ezért itt nem ismerkednek. Szerintem kapják be én sem akarok a barátjuk lenni, de azért csevegni lehetne. Persze találkoztam kedves spanyolokkal is, mind lány természetesen, kár hogy ezeket az órákat leadtam végül. Az elején felvettem egy csomó órát, amit otthon is tanulnak a többiek, aztán amikre túl sokat kellene járni, illetve köze van az elektronikához, leadtam. Nem tudom miért van az, hogy aki elektronikát tanít az biztos, hogy egy segg. Most van két irányítás/automatizálás tárgyam, amik meg nagyon jók, az egyiket egy tipikus mérnök tartja, mindig mondja, hogy faszt se érdekli, hogy működnek a tranzisztorok belülről, a lényeg, hogy milyen logikai kapcsolat van, a többi majd foglalkoznak a szemüveges villamosmérnökök. A másik tárgyat, egy bölcsészcipős tartja és mechatronika legalapabb ábráját, azzal a példával demonstrálta, hogy amikor zuhanyzunk megpróbáljuk beállítani a víz hőfokát. Tetszett. Van még ugye az angolul tartott órám, az rossz, ezenkívül egy 5 kredites angol felsőfok mérnököknek, ennek semmi értelme de kell a kredit és franciára már betelt a létszám, valamint egy marketingem, amit én mint útmutató a spanyol társadalomba órának fogok fel, mert sokszor van szó cégekről, meg boltokról én meg nem ismerem egyiket sem. Egyébként elképesztő de a spanyol ruhaboltok kívűl tényleg nem ismerős semmi. A boltokban sosem találok semmit, így csak mosolyogva kóválygok össze vissza, és találom veszek dolgokat. De szerintem nekem sokkal érdekesebb, mint annak aki közelről jött és ismeri a dolgok felét. A következő dolgokat nem találom: tejföl, natúr joghurt, citromlé, szörp, marhahús (csak borjú van), gyorsfűszerkeverékek.

Mulatozás

Ezt elég gyakran csináljuk, többnyire jelentős mennyiségű alkohollal feltöltve. Ez nagyon egészségtelen, viszont rendkívül szórakoztató. A katalánok mondták augusztusban, hogy majd mennyire drága lesz itt a pia, meg ilyenek. Hát igazából rendes üvegben lévő vodkát, gint és fehérrumot is találtunk minden boltban 4-5 euróért. Minden második alkalommal tudunk csak elindulni itthonról, mert ugye itt tök jó hallgathatjuk a saját zenénket, meg úgy látszik szerintük is házibuli ha már 5-en vagyunk. Viszont ha sikerül elindulni, akkor megyünk valami diszkóba, ahol rendszerint árenbí van. Szerdán jutottam el arra a pontra, amikor nem bírtam ki ezt a zenét, mert józan voltam. Akkor nagyon hiányoztatok, mert tudom, hogy jöttetek volna velem inni valahova, a seggrázás helyett. Szerencsére Sara (aki tökéletesen tudja mondani mostmár, hogy: Sárinak hívnak) sem hódol a fenék rázás szenvedélyének, mint Thomas meg Asia, úgyhogy el is döntöttük, hogy elmegyünk valami minimal technora, vagy egy rave partyra, ahol ijesztő baseball sapkás drogosok lesznek. Tudom most a Borik meg vannak döbbenve. Voltunk hétvégén egy házibuliban, amit egy nagyon csúnya lengyel lány rendezett. Remélem még sok ilyen buli lesz, ilyen tipikus erasmus buli, ahol a házigazda csak az emberek felét ismeri, az emberek meg nem ismerik a többi ember 80%-át. Nekünk nagy szerencsénk van, mert mindig öten megyünk, meg még Marlen és Zuzi szóval mi alapból társaságot alkotunk és csapódnak hozzánk. Persze néha szerintem megijednek, mert ha valaki nagyon szimpatikus és se nem olasz, se nem lengyel, se nem francia, se nem portugál, se nem magyar akkor megkérdezzük, hogy nem akar-e velünk lakni, mert még mindig van egy üres szobánk. Egyébként borzasztó sok francia meg olasz van itt, és az olaszok nem tudnak spanyolul, úgyhogy én most már egy kicsit tudok olaszul úgy érzem. Németek is nagyon sokan vannak, és egyik sem tudja kiejteni az r betűt, szóval elég aranyosak. Közben bejött a szobámba örvendezve-ugrálva Sári, hogy leváltották Berlusconit Olaszországban. Király. Múlt héten mentünk egy white partyra, ahol nem voltak túl sokan, de remekül szórakoztunk, én újfent elloptam az összes cubatat, ami felelhető volt a helyen, meg is ittam. Utána hazafelémenet megnéztük a tengert, ez volt az első alkalom, hogy Valenciában megnézem a tengert. Akkor döbbentem rá, hogy itt lakok a tenger mellett és bármikor elmehetek megnézni, igazán letaglózó volt. Utána hazajöttünk és elszívtunk egy jóéjt cigit a teraszon Thomasszal szokás szerint. Rendkívül értelmes beszélgetéseket szoktunk ilyenkor folytatni, reggel 8 körül, majd leírom őket. Körülbelül a falamon lévő lepedő szövegeihez tudnám hasonlítani, persze egyelőre még nem olyan klasszak. Másnap elmentünk a tengerpartra, de erről már láttátok a képeket és kommenteltétek is mennyire utáltok. Hétfőn volt eddig egyedül igazán szar napom, mert egyszerűen minden kicseszett velem az egyetemen, de aztán hazajöttem (útközben vettem egy sört, ez segített kicsit) és Sári spagettit főzött, valamint volt 2 üveg vodka, szóval hirtelen minden jó lett. Aztán közösen megittuk az egyik üveget, utána elindultunk a buliba, bekeverve a másikat. Én elég paraszt, meg hülye voltam a bulin és szégyelltem is magam másnap. Thomas szintén. Aztán szerdán kiderült, hogy mi volt a probléma. Kiderült, hogy a második üveg vodkát csak ketten ittuk meg, csak nem vettük észre. Ez eredményezte, hogy kicsit lesmároltam Asiat (ebbe nem vagyok biztos), a helyből csak annyira emlékeztem, hogy van egy lépcső, valamint, hogy elindultam egyedül haza, míg ők vártak rám egy órát a klub előtt, nem tudom, hogy de egyszercsak egy marrokói negyedben találtam magam, egy játékdömperrel és egy biciklikerékkel a kezemben kérdezgetve az embereket, hogy hol van a Primado Reig, ahol lakom. Elképzeltem, hogy nézhetek ki kívülről és nagyon röhögtem. Aztán persze másnapos depis voltam, de ez elmúlt, miután megtudtam, hogy ez egy véletlen eset volt nem is izgatott tovább. Előfordul az ilyesmi. Mint amikor véletlen megittam 4 deci vilmost 15 évesen. Ma megint megyünk házibuliba, remélem ugyanolyan jó lesz.

Jómagam

Van még egy dolog, amit szeretnék megosztani. Vasárnap amikor a tengerparton voltunk sétáltam egy kicsit egyedül a tenger mellett és gondolkoztam. Mindig az hajtott, hogy minél okosabb legyek, sikeresebb meg ilyenek. Most pedig azt érzem, hogy szarok az egészre. Nem érdekel, hogy menő munkám lesz-e. Csak az érdekel a jövőben, hogy a nyarat tölthessem Budapesten, az őszt itt, a telet valahol Dél-Amerikában mondjuk, a tavaszt meg Londonban. Lehet olyan sekélyes emberré válok hamarosan, amilyen nem akartam lenni, mielőtt eljöttem ide. Viszont elgondolkozom, hogy lehet ez mégiscsak klassz, ez a gondolkodás.

A másik dolog, hogy kiderült, hogy sokat beszélek. Már Thomas, Asia és Carlos is megjegyezte. Mondjuk azt is mondták, hogy ők ezt szeretik, mert nekem mindig van mit mondanom, Thomas azt mondta, hogy neki nincs, Asia meg Carlos meg nem tud eléggé spanyolul. Én ezt eddig nem tudtam, hogy sokat beszélek. De lehet csak azért mert külföldön vagyok.

Harmadik dolog, hogy a többiek szokták egymásnak mutogatni a barátaikat facebookon, meg mesélnek, hogy ki a legjobb meg ilyenek én meg ebben szinte egyáltalán nem veszek részt. Én tudom, hogy nekem vannak a legjófejebb barátaim, és tudom, hogy ezt mindenki tudja magáról. Majd ha idejöttök, ami kötelező (Pozsony Alicante repülőút nem olyan drága) meglátják, hogy milyen jófejek vagytok, hogy veletek a legjobb bulizni, ez facebookról úgysem jön le. Kérlek alkossatok véleményt erről a szokásról.

Aggály

Nem tudom, hogy belépjek-e az ESN-be, ez egy szervezet az Erasmusoknak, most hétvégén mennek Gandíaba bulizni. Egyrészt nem szeretem az ilyen tipikus erasmus dolgokat, amit Martaék csináltak Pesten, hogy folyton a kurvamenő Dokkba mentek, meg egy évig turisták voltak (van erre egy kifejezés spanyolul, guiri, imádom, olyan mint amikor lesajnálva mondod, hogy túúristák). De nem akarok kimaradni a társaságból, mert azért mégiscsak az erasmus lesz a társaságom, a spanyolokkal sokkal nehezebb összebarátkozni.

1573 szóban össze is foglaltam naggyából, amit akartam.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.