Sandra: Ő Sári csoporttársa. Egyszer elhívta, hogy vacsizzon, meg basszon be velünk. Nekem nem volt túlságosan szimpatikus, az a tipikus szigorú német lány, aki kicsit úgy beszél, mintha fegyelmezni akarna. Csak súlyosbítja a helyzetet, hogy Argentínában tanult meg spanyolul, és mivel ott nem használják a ,,ti” kifejezést, hanem ahelyett azt mondják, hogy ,,önök” (kábé mint angolul, hogy nincs különbség, hogy magázod vagy nem, így is úgy is azt mondod, hogy you), ezért nekem olyan mintha folyton, úgy beszélne hozzám, mintha egy eladó lennék. Mondjuk én általában őket is letegezem. Szóval ez volt a benyomásom róla az első pár óraban, utána elkezdtük játszani az egy-kettőt azt hiszem, és volt valami olyan kérdés, hogy Dragonball vagy Sailormoon. Sári meg ő a Sailormoon választották, és mondták hogy hát persze az a legjobb. Ekkor Sandra hirtelen odafordult Sárihoz és ezt kérdezte: te melyik voltál közülök? Sári ledöbbenve ezt válaszolta: honnan tudtad? Ekkor rájöttem, hogy kurvajófej ez a csaj.

Clément: Mint ahogy a neve is mutatja ő egy francia gyermek, az hogy honnan ismerjük számomra ismeretlen történet továbbra is, mikor Lilla itt volt, beléptem a nappaliba és ő ott aludt a kanapén, utána mondták a többiek, hogy a dizsiben találkoztak vele és gondolom Thomas meghívta, hogy aludjon itt. Ezt a részt nem értem. Először eléggé sznobnak, meg túl menőnek tűnt, mint majdnem mindegyik francia, elég sokszor franciául beszélt, ami engem felbasz, mert túl sokan vannak én meg egyelőre nem értem. Lényeg a lényeg, hogy utána is jött velünk bulizni többször, mindig volt nála egy kis móka, előszeretettel árulja (ezt szintén nem értem, hogy 1 hónap itt lakás után, hogy csinálja). Egyszer elmentünk a Pacha nevű elég siralmas dizsibe, ahol kivételesen egész jó elektronikus zene ment, amire részegen jól lehet ugrálni. Persze ez egy olyan hely, ahol mindenki csinosan rázza a kis/nagy fenekét, ciciét, kinek mi van ugye, ez nekem annyira nem jön be, inkább táncolok mint egy idióta és megpróbálom leszarni a körülöttem lévő árenbín felnőtt szegény nemzedéket. Éppen ezt csináltam amikor megláttam, hogy a tőlem kábé 10 méterre Clément körülbelül úgy táncol, mint Flóri szokott 20 négyzetméteren, leszarva mindenkit, néha beillesztve néhány Al Bundy 4 tácsdáun egy meccsen mozdulatot. Utána jól megörültünk egymásnak, megbeszéltük milyen matton vagyunk de még inni akarunk, valahogy mindkettőnknek egyértelmű volt, hogy nem veszünk, hanem elveszünk egy pohár piát. Utána buliztunk reggelig a többiekkel, de akkor még nem volt busz, amikor menni akartunk. Nagyon egyetértettünk, hogy taxival kéne menni és utána elfutni fizetés nélkül. Akkor hallottam a ,,kedvenc” mondatomat a francia lakótársamtól: no seais ridiculos (ne legyetek nevetségesek). Sajnos nem csináltuk meg, mert jött a partybusz (szintén nem értem), és azzal távoztunk gyorsan. Na innentől kezdve nagyon jófejnek tartom, végre valaki, akit nem zavar a trógerség. Hozzátenném, hogy nem is gondoltam, hogy ennyire tróger vagyok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.