á nem errő lszól amit írok, csak írok már hogy.
épp nem csinálok semmit 5 napja és ez jól esik, de már elég és holnaptól csinálok.
de csak haszontalan dolgokat. épp 3 lépésben hidratáltam az arcbőröm. ez is haszontalan. bár az arcbőrömnek most fincsi(simisimi), szóval lehet nem is? 
de esküszöm csak hirtelen felindulásból követtem el. semmi direkthasznot nem vártam.
méla sodrásában vagyok egy kellemes életnek.
böff.
 

Annyira unalmas amit most tanulok, hogy írok egy kicsit, mert nem bírom tovább tanulni. Elolvastam már az egészet, de valahogy annyira nincs köze az érdekeshez, hogy nem nagyon ragad. Nem hiszem el, hogy valakit komolyan érdekel, hogy a csavarban, amit becsavarnak, milyen feszültségek ébrednek és ehhez milyen képletek tartoznak. Úgysem hiszem el.

Kezdem a humoros résszel. Ma reggel a kedvenc időszakomban utaztam a kombínón, pont a munkaidő megkezdése után 1 órával, amikor sok munkanélküli és átutazóban lévő ember ül a villamoson. Meg én. Leültem egy emberrel szemben, aki egy tipikus ilyenkor utazónak tűnt, ízléstelen olcsó ruhában, régi aktatáskával, amit valószínüleg a zsibin vett. Figyeltem a másik két széken ülő embert, nagyon érdekes volt, egy átlagos kinézetű középkorú férfi és egy kortalan nő. A nő úgy viselkedett, mint aki borzasztóan szerelmes a férfiba és ezért próbál szépen nézni, fogdosta a kezét és látszott, hogy borzasztóan izgatott. Kicsit olyan volt, mint ahogy a fiatal színésznők játszák a színházban az előkelő lányt, aki szerelmes a kertészlegénybe, de inkább a vidéki lányt, aki szerelmes a nagyvilági úrba, aki mindig egy csaló. A kamaszkor messze állt már a nőtől, bár próbálta álcázni, de nyilvánvaló volt, hogy a fogainak száma körülbelül a fele lehet a kívánt mennyiségnek. Sajnos nem hallottam miről beszélnek. Pedig érdekelt volna, hogy mi történik velük. A nevüket is megkérdeztem volna, mert mégsem fair, hogy írok róluk, ők pedig nem is gondolják, hogy pár perces beszélgetésük körülményei az interneten bolyongnak. Szóval amikor már majdnem ráálltam a frekvenciára, amin beszéltek, a velem szemben ülő férfi elkezdett kiabálni. Lehet, hogy egy abszurd drámában voltam, mert az is olyan színpadiasan ripacs volt. Ezt kiabálta:"Jaj! Jaj! Már megint! Jaj! Jaj! Futás! Futás!" Ekkor felállt és elment a kombínó végébe. Jöttek az ellenőrök. Az egyik meg is jegyezte, hogy futás bizony. De szerintem nem büntettek meg senkit, pedig nem volt jegye egy csomó embernek. Ilyenkor elgondolkozom, hogy én miért veszek bérletet, amikor meg lehet úszni, de ha másért nem, hát veszek azért, hogy Dani büszke legyen rám, hogy az államért cselekszek, meg nem is idegesít, hogy megbüntetnek. A kiabálós férfi volt a humoros rész.

Pár napja azon gondolkozom, hogy mindenki máshogy látja a menő embereket. Azt tudom, hogy még mindig iszonyatos burkokban élünk, merőben eltérő értékrendekkel, de még a burkomon belül is eltérnek. Konkrétan azon gondolkoztam, hogy sokak még mindig kifejezetten cikinek tartják, azt, hogy jó mérnök. Mert mi az. A jó mérnökök meg kifejezetten cikinek tartják, hogy jó művész. Mert mi az. A gazdag embereket is cikinek tartják. A szegényeket is, csak arról nem tudnak. Én most a mérnök-manager kontra éhenhaló-művész témát választom. Én az első felé tartok, mint az ismeretes és érzem, ahogy ezt sokan elolvasnák, már húzodna is a szájuk oldalra, hogy hát persze. Materialista, lélektelen, önző, kizsákmányoló, szűklátókörű. Unalmas. Sokaknak ez jut eszébe szerintem. Mostanában a Mad Men című sorozatot nézem, ami pontosan ezekről a managerekről szól. Ők tényleg a fentebb felsoroltak. De mégsem teljesen, mert van köztük, akinek nem csak a pénz okoz örömet és ezt nem csak a hedonizmusára költi. Na ez a szereplő dug egy nőt a Villageben, ami a művésznegyed. A csaj festő. A baj az, hogy egy idő után a csávónak meg kell ismerni a nő barátait. Akik ugye az éhenhaló-művészek. A nők nem veszélyesek ebből a fajtából. A férfiak viszont pontosan olyanok, mint akiket utálnak. Szűklátókörűek és ostobák. Folyamatosan cikizik a reklámszakembert, a fentebb felsorolt jelzőket aggatják rá. Pedig igazából, annyi a különbség, hogy ő képes élni a rendszerben, sikeres benne, sikeres bármiben, ezek a művészek, akik természetesen nem csinálnak semmit, pedig nem jók semmiben, csak a kritizálásban. Mint a legtöbb művész. Egyszer ott ülnek a csaj lakáson többen és betépnek. Aztán jön a rendőrség, mert az alsószomszéd megverte a feleségét. A reklámszakembert baszogatják folyamatosan. Aztán ő rájön, hogy a nő az egyik elcseszett művészbe szerelmes. Ekkor úgy dönt, hogy elmegy. Beszólnak neki, hogy most nem mehet ki az utcára, mert be van tépve és ott vannak a zsaruk. Erre azt válaszolja: Tévedtek. Ti nem mehettek ki. Én kimehetek. És kisétál minden probléma nélkül, mert ő öltönyben van és jól néz ki, a rend őre azt hiszi, hogy egy oldalon vannak, pedig ő nem szereti a rendszert, egyszerűen megtanult élni benne, ezen kívül meg azt csinál, ami neki tetszik. Sokkal cseszettebb érzelmei vannak, mint a hobo ruhás kritikus önkifejezőnek.

Azt akarom mondani, hogy ma már tényleg bárki lehet művész. Mert régen ha nem tudtál festeni, zongorázni vagy verset írni, akkor földműves lettél vagy kereskedő és pont. Most pedig itt van Lasse Gjertsen (igen!), aki nem ért semmihez, mégis csinált valami klasszat. Ők már valamik. Meg vannak, akik vesznek egy drága fényképezőt és lovakat meg naplementét fotóznak vele. És fogalmuk sincs, hogy az igazi fényképész, nem a gomb lenyomásától jó, hanem hogy megcsinálja, amit lefényképez. Ezt nyáron tudtam meg és nagyon örülök neki.

Ülök az ablakomban egy óra van, nem tudom, hogy hova mennek a kocsijukkal az emberek, azt tudom, hogy a Dunában tükröződnek a fények, hogy Alice itt van velem szemben és hogy ma is több százan sírták el magukat a városban. Azt hiszem alkotni kell, nem csak reprodukálni és vitatkozni. Azok túl egyszerű dolgok.

(lektorálta: Marjan)

szóval épp tanulnom kéne, de még nem tudok ezért írok inkább ide, hogy legyek vendég. Tegnap láttam jutubén egy srácot aki a norvég Lessen Gjöryctenörg névre hallgat (nem) és nagyon jó. Hyperactive, meg Amateur ezt pötyögjétekbe majd két fészbuk teszt között , de most lelövöm a poént mert még írni akarok. A második egy oylan videó ahol Lesa Gjökotzen (nem) dobol és zongorázik, anélkül hoyg tudna bármelyiket. Külön felvette ahoyg megüti a dobot mindegyik részén, meg ahoyg lenyom külön, egy ujjal zongorabillenytűket és így összevagdosta a videót. Szóval kurva kreatív, és olyan jó zenét csinált anélkül hoyg tudna hoyg az szemétség. aztán láttam egy videoklipjét valami Kyjergatsen (nem) együttesnek csinált "A bar in Amsterdam" című számára: és rajzolni is tud. (itt kezdtem az öngyilkosságon gondolkozni, minek éljek ha ő is van(óh!)..)
Az Hyperactive című otthon készített ilyen megmutatom mit tudok videója miatt ma már az emtívínél dolgozik. (itt kicsit elsötétül a kép és megjelenik egy live and work in america felirat,(nem- mivel semmi köze amerikához)

Én meg itt ülök azse tom mitcsináljak, de igazából nem csinálok semmit. Egy penész vagyok, amit ha magára hagynak egy büdösebb és csúnyább lesz. Mert ez nem úgy megy hogy jaj nem csinálhatom azt amit akarok, mert rohadtul de.

Igazából a 21. században élünk, ami két dolgot jelent, az egyik, hogy neten hamarabb kell koliba jelentkezni mint hogy megvan az átlagod, a másik meg hogy ha valaki bármit tud ami király akkor az sikeres lehet benne. Nm irattak szülieid zenesuliba de te tudod hogy van érzéked hozzáh hát csináld ahogy tudod! Ez már nem magyarország, ez már Youtubia, annyi ember férhet hozzá az életedhez hogy ha nem akarod, nem marad titokban hogy eltudod böfögni a himnuszt visszafelé. És komolyan- valakinek még tetszeni is fog.

Ja és mégegy színes apróság!
Áron gyorskajafüggése tesztelődik! Kéthét és ha elbassza szandálzokniban mászkálhat öt napig! vuhú, jómi?

Szerintem inkább mindenki hazudik, önző és annyi a szabály, hogy ha valamit el akarok érni, akkor abban nem segít senki, mert senkinek sem érdeke. Ezen kívül unalmasak és rosszindulatúak.

Ezt azért írtam le, mert örülök, hogy nekem vannak barátaim, akikre többnyire nem jellemző ez, bár a hazugság és az önzés evolúciós tulajdonság, anélkül nem is lehet fennmaradni, de mindenképp szólni akartam, hogy ne felejtsék el. Mint, ahogy Borcsi is szólt, a múltkor, abban is igaza van kicsit. Egyébként mióta ezt írtam, az is kiderült, hogy agresszív és bunkó vagy, az sokszor hatásos. Az ügyben ezt a módszert alkalmaztam és meglepő módon villámgyorsan segített nekem az, aki eddig kürülbelül háromszor küldött el úgy, hogy egyáltalán nem segített és alpáriul viselkedett velem. Most valószínüleg beidegesedett, hogy ennyire bunkó levelet írtam neki, és hasonló stílusban válaszolt, majd megintett, hogy legközelebb megfelelő hangnemet válasszak. Mégis elértem a célom.

A probléma az, hogy lehet, az élet erre fog tanítani, hogy nyomulni kell és olyan leszek, hogy ülni fogok egy munkaebéden és mutogatni fogok más emberekre és hangosan üvölteni fogom, neki, hogy: Te egy használhatatlan senki vagy! Igen te!

Ezután megemlítik, hogy kissé agresszív a stílusom, majd szerződést kötnek velem, mert legalább rendet tartok a munkahelyen, mint egy despotikus rabszolgahajcsár.

Bori ez időtájt érkezik meg Koppenhágába, remélem nagyon jól fogja magát érezni.

senki sem fogja megváltani a világot, senki se lát bele mások agyába és lelkébe, senki se fog átlátni mindenkin és mindenen, senki se jobb a többinél, senki se okosabb és senki ne is éljen ilyen tévhitek szerint a saját kis ego-burkában mert MINDENKI HÜLYE

még 30-án vagy mikor egy bejegyzésben megkérdeztem, hogy ki hol tölti/töltötte a szilvesztert, de pár nappal később észrevettem, hogy a borcsis blogunkra írtam véletlenül, és már nem is akarom, hogy beszéljünk róla.

pirike az előbb szakított vili bácsival, de remélem kibékülnek, szerintem igazán illik vilibához, és magdi anyus után pont egy ilyen hölgyre lenne szüksége.

elég unalmasan telnek napjaim. nekem olyan, mintha már nagyon régóta tartana ez a tél, és már nagyon utálom. várom a tavaszt, mint bori (bár ő lehet a nyarat várja, én azt is), hátha történik valami nagyon jó dolog. mondjuk. mindegy. találni kéne fasza célokat vagy szuper új elfoglaltságot, mert hát új év, de lehet ez is butaság. mindenesetre ma ilyen kis melankolikus hangulatom volt vagy lehet ez nem jó szó, tudjátok mikor odakint is rossz az idő, a kedved se jó, meg olyan nyomott a hangulatod is és direkt nem olyan zenéket keresel, ami felvidítana, hanem ami illik hozzá és még jobban belerángat. ááá szar egy post lett ez, hagyjuk is inkább.

olyan bénák vagytok. írjatok már valamit.

"Emlékszem, Flóri, Te mindig olyan kövér voltál! Mielőtt elmentél Amerikába, tök kövér voltál!

...

Úgy értem sovány!"

Az a probléma, hogy karácsony van és nem merek írni semmiről, mert akkor úgy érzem, hogy ilyenekre nem szabadna gondolni karácsonykor.

Azt hiszem Borcsi az imént sértődött meg, mivel mondtam neki, hogy nem szerelmes belé senki, az a srác egyszerűen csak érdeklődő és kedves, és mindenki azt hiszi róla, hogy szerelmes belé. Ez azt hiszem egy most kitörő személyes sérelmem, ugyanis a lányok hajlamosak azt hinni, minden fiúra, aki kicsit is kedvesebb velük (főleg, ha alacsony és szőke), hogy szerelmes beléjük, néha még azt is, hogy zaklatni kívánja. Mióta egyetemista vagyok egy fiúinternátusban, azóta élem át rendszeresen ezt a jelenséget. A gólyatáborban kezdődött, amikor ültem a fűben, néztem, ahogy röpiznek, beszélgetést kezdeményeztem egy lánnyal, mire ő nagyon csúnyán nézett, morgott valamit majd a barátnőjével arréb ültek. Ekkor úgy döntöttem, hogy utálom ezeket a hülye ribancokat. Nagyon nem akartam tőle semmit, azóta is vállasnak hívom, akkora válla van, a barátnője pedig másfél fejjel magasabb nálam. Szóval igazán nem értettem ezt az egészet. Van egy másik lány is, akivel elég jóban vagyunk, mivel annyira bizarr, hogy már-már érdekes és akire részegen nyomultam, az egyik este, de aztán egy csoporttársammal jött össze. Azóta ha köszönök neki, mindig úgy néz rám, hogy ,,jajj tudom, hogy nagyon tetszem neked, de sajnos te nem nekem". Persze azt hiszem ő mindenkire így néz. A sráccal egyébként azóta is együtt vannak és együtt élnek. Ez igen! 

Idén franciaórán volt szerencsém egy csoportba kerülni, a fentebb említett vállas lány egyik rendkívül dekoratív barátnőjével, aki elmesélte, hogy ők gólyatáborban öten összebarátkoztak és annyira be voltak szarva a rengeteg részeg állat gépészfiútól, hogy úgy döntöttek, inkább nem beszélnek senkivel. Megjegyzem, hogy ez egy felettébb bölcs döntés volt részükről, kár, hogy az én ritkán előbukkanó kedvességem is áldozatául esett, az akciónak.

A másik dolog amiről írni kívánok, már aktuálisabb téma. Viszonylag. Most, hogy karácsony van érzem, hogy megint tizenéves vagyok. Nem szeretek itthon lenni, meg ugyanazt a felesleges lázadós hisztit csinálom, mint akkor. De Borcsi, akit már másodjára említek meg a bejegyzésben, egy mondattal el mondta, hogy mi a baj még mindig a szülőkkel. Arról volt szó, hogy nagyon örült neki, hogy két napig ott csöveztünk nála és nem akart egyedül lenni, annak viszont annyira nem örült mikor a szülei hazajöttek, mert bennünk az a jó, hogy tudjuk, hogy ő milyen és egyáltalán nem zavar minket, de még csak meg sem lepődünk, hogy ha ő üvöltve hányja végig a délelőttöt. Szóval otthon nem igazán olyanok vagyunk, mint amilyenek szeretünk lenni, persze valaki jobban, valaki kevésbé. Azt hiszem ennek a korszaknak már el kellett volna múlnia, de részemről kicsit még fel is erősödött, még szerencse, hogy már hozzászoktam, hogy későn érő típus vagyok. Huszonharmadikán például anya barátja, úgy kérdezte meg, hogy voltam-e már részeg, mintha azt a választ várná, hogy természetesen nem. Persze anya tudja, hogy már voltam, de még mindig úgy vagyok beállítva, mint aki alig iszik, nem is bír inni, nem is szeret, a cigit utálja, kábé kettőt szívott életében, más pedig eszébe sem jut. Ez elég aggasztó. Aztán szenteste már egy pohár becherovka után megkaptam, amikor még egyet akartam inni, hogy na azért nem kéne berúgni.

Harmadrészt eléggé jelentéktelen életet élek mostanában, meg általában is, de most jutott eszembe. Nem tudom mit kellene csinálni, de nem hiszem, hogy hatással lennék bárkire is. Nem akarok olyan lenni, mint Thomas Mann, pedig jelenleg azon dolgozom, hogy olyan leszek, illetve ha már sikeres embermintákat veszek példa alapjául, akkor leginkább felé haladok. Kiváló volt abban, amit csinált, ezt el is ismerték, még Nobelt is kapott, viszont minden irodalommal foglalkozó médium elismeri, hogy művészete tulajdonképpen senkire nem volt hatással. József Attila írt róla egy verset, de ez édeskevés. A másik véglet Schopenhauer lenne, akit meg alig ismernek, viszont mindenkire hatással volt. Na ő meg begolyózott olyan sem akarok lenni.

Abbahagyom viszont, mert Bori meg fogja jegyezni, hogy már megint felvágok és bizonygatom milyen művelt és okos vagyok.

Egyetek töltöttkáposztát és találjatok életcélt! (A kettőt nem kell egyesíteni.)

Ki írta át az oldalsávomat a "Dani a legjobb fej!"-ről arra, h "Küldd a FA szót a 17 82-re!"??

- szóval, hogy látod a házasságot?

- a házasságot?

- azt.

- mindenütt látom. mindig.

- mi az, hogy mindenütt, mindig?

- az utcán, a falakon, a házfalakon…

- az utcán? házfalakon?

- igen, a plakátokon. miről szólnak a plakátok, mit hirdetnek?

- autókat például. ennivalókat, cigarettákat…

- nem, a reklámok témája a fiatal pár! fiatal pár házasság előtt, gyerek nélkül. ugyanaz a pár házasság után, gyerekekkel. egyszóval a házasság. a tökéletes, eszményi házasság, ami már kitört a templomok falai közül. az elkopott házasság, az elnyűtt feleség már a múlté, manapság nem divat! a mai reklámházasság csupa derű és mosoly!

- mosoly! a plakátokon!

- a plakátokon, persze, de hát ez miért lenne probléma? miért ne vennénk komolyan a reklámházasságot? a házasság: popházasság!

- pop! meg is van a recept: popfiataloknak popházasságot! de… mi van akkor, ha a popházasság elromlik?

- egyszerűen megjavítják, ahogy egy autót. a házastársak a szerelők, overállban, szétszerelik a motort, és megjavítják.

- és házasságtörésnél? akkor hogy javítják meg?

- házasságtörésnél a szerelők nem ketten vannak, hanem hárman, négyen.

- és a szerelem? a szerelem is pop?

- az nem, nem az, a szerelem nem pop.

- a szerelem nem pop. akkor viszont mi?

- a szerelők bezárkóznak egy titkos lakásba… levetik az overállt… megint férfiak lesznek és nők. és szeretkeznek.

Én is köszönöm, hogy meghívtatok. (Kik?)

Kedves dolog, hogy meghívtatok. Igazán köszönöm. Én leszek a tudatos állampolgár, aki majd figyelmeztet, hogy mindig figyeljetek ön és környezetetek egészségére. Ja igen, az új nevem: mostantól lesz rendes nevem. A Lászlót nem szeretem, de mivel a másik Szük Dániel is körülbelül annyi idős, mint én, és hasonló tudományterületen fog elhelyezkedni is, így úgy gondoltam, hogy használom az L betűt. Jó unalmas lett ez a poszt, majd a következőnek lesz tartalma is. Béke.

itt ültök mögöttem és palacsintát esztek. rém karácsonyi szünet hangulat van. jön a mikulás! sokat ettem és nehezen mozgok. boldog karácsonyt kedves Te!