Sandra: Ő Sári csoporttársa. Egyszer elhívta, hogy vacsizzon, meg basszon be velünk. Nekem nem volt túlságosan szimpatikus, az a tipikus szigorú német lány, aki kicsit úgy beszél, mintha fegyelmezni akarna. Csak súlyosbítja a helyzetet, hogy Argentínában tanult meg spanyolul, és mivel ott nem használják a ,,ti” kifejezést, hanem ahelyett azt mondják, hogy ,,önök” (kábé mint angolul, hogy nincs különbség, hogy magázod vagy nem, így is úgy is azt mondod, hogy you), ezért nekem olyan mintha folyton, úgy beszélne hozzám, mintha egy eladó lennék. Mondjuk én általában őket is letegezem. Szóval ez volt a benyomásom róla az első pár óraban, utána elkezdtük játszani az egy-kettőt azt hiszem, és volt valami olyan kérdés, hogy Dragonball vagy Sailormoon. Sári meg ő a Sailormoon választották, és mondták hogy hát persze az a legjobb. Ekkor Sandra hirtelen odafordult Sárihoz és ezt kérdezte: te melyik voltál közülök? Sári ledöbbenve ezt válaszolta: honnan tudtad? Ekkor rájöttem, hogy kurvajófej ez a csaj.

Clément: Mint ahogy a neve is mutatja ő egy francia gyermek, az hogy honnan ismerjük számomra ismeretlen történet továbbra is, mikor Lilla itt volt, beléptem a nappaliba és ő ott aludt a kanapén, utána mondták a többiek, hogy a dizsiben találkoztak vele és gondolom Thomas meghívta, hogy aludjon itt. Ezt a részt nem értem. Először eléggé sznobnak, meg túl menőnek tűnt, mint majdnem mindegyik francia, elég sokszor franciául beszélt, ami engem felbasz, mert túl sokan vannak én meg egyelőre nem értem. Lényeg a lényeg, hogy utána is jött velünk bulizni többször, mindig volt nála egy kis móka, előszeretettel árulja (ezt szintén nem értem, hogy 1 hónap itt lakás után, hogy csinálja). Egyszer elmentünk a Pacha nevű elég siralmas dizsibe, ahol kivételesen egész jó elektronikus zene ment, amire részegen jól lehet ugrálni. Persze ez egy olyan hely, ahol mindenki csinosan rázza a kis/nagy fenekét, ciciét, kinek mi van ugye, ez nekem annyira nem jön be, inkább táncolok mint egy idióta és megpróbálom leszarni a körülöttem lévő árenbín felnőtt szegény nemzedéket. Éppen ezt csináltam amikor megláttam, hogy a tőlem kábé 10 méterre Clément körülbelül úgy táncol, mint Flóri szokott 20 négyzetméteren, leszarva mindenkit, néha beillesztve néhány Al Bundy 4 tácsdáun egy meccsen mozdulatot. Utána jól megörültünk egymásnak, megbeszéltük milyen matton vagyunk de még inni akarunk, valahogy mindkettőnknek egyértelmű volt, hogy nem veszünk, hanem elveszünk egy pohár piát. Utána buliztunk reggelig a többiekkel, de akkor még nem volt busz, amikor menni akartunk. Nagyon egyetértettünk, hogy taxival kéne menni és utána elfutni fizetés nélkül. Akkor hallottam a ,,kedvenc” mondatomat a francia lakótársamtól: no seais ridiculos (ne legyetek nevetségesek). Sajnos nem csináltuk meg, mert jött a partybusz (szintén nem értem), és azzal távoztunk gyorsan. Na innentől kezdve nagyon jófejnek tartom, végre valaki, akit nem zavar a trógerség. Hozzátenném, hogy nem is gondoltam, hogy ennyire tróger vagyok.

Egyik nap egy ózd melletti kisfaluban (ami mellett van egy másik kis falu: Sáta) megrökönyödve nézték az idős emberek ezt a feliratot a templomajtón, ami a pap kézírásával volt írva: "Ma elmarad a mise, Sátán vagyok."

tudtátok, hogy van olyan falu, hogy Pornóapáti? meg Juhépuszta. Mondjuk ez a Juhépuszta kurva jó, egyszer alapítok egy községet és valami ilyesmi neve lesz :)

Nem tudom összefoglalni mik történtek az elmúlt két hétben. Nagyon szeretek itt lenni, viszont borzalmasan hiányoztok, ti is és Magyarország is. Szeretnék veletek lenni most. Jó?

gondoltam annak, aki nem volt jelen, elmesélem, hogy milyen volt, nehogy úgy érezze bárki, h lemaradt valamiről.

szóval kilencre odahívtam néhány embert a borostyánba, merthát milyen dolog lenne, ha pont a születésnapomat nem ott indítanám. mikor én odaértem kilenc után tiz perccel még csak dani volt ott, ugyh neki hosszasan fejtegettem, h mennyire rossz, h senki se jön el és egyáltalán nem szeretnek engem az emberek. szerencsére a csapostól kaptam szülinapom alkalmából egy sörkupont, meg lassan azért megérkezett olyan 10-12 fő. meg aztán a rokonaim több vodkára is meghívtak, dani pl csak azért, h megnézhesse, hogy egybe lehúzom majd rosszul leszek, de szerencsére nem lettem rosszul.

szük danival annyira kulturáltak vagyunk, hogy a nemdohányzó részlegbe ültünk, és mindig kivonultunk az udvarra dohányozni.

naszóval igazából ott iszogattunk egykét órán át, majd lassan néhányan leléptek a bakelitbe, mások meg haza, úgyh mariann, dani és én úgy döntöttünk, hogy inkább mi is a bakelitbe megyünk, de közben azért beugrottunk gyorsan inni hozzánk egy pálinkát. erre a momentumra nem emlékszem kristály tisztán de gondolom jó volt mert nem lettem rosszul. bemutattam a vendégeknek bakszi pacsizótudományát (valószínűleg, de az islehet, hogy nem mutattam be, de biztos visitottam kicsit, h "baksziii"). anya mondta másnap, azaz ma, hogy mi énekeltünk itt hajnalban. ja meg azt is mondta másnap, hogy előttünk dani (a tesóm) ment haza, és mivel hosszú ideig nem ment fel az emeletre, anya lement megnézni, hogy mi van vele, és nagy megdöbbenéssel tapasztalta, hogy dani és bakszi összedugott fejjel roppant békésen alszanak a szőnyegen.

naszóval a pálinka után gyorsan elmentünk a bakelitbe ahol épp a shiny happy people szólt ami nagyon vidám dolog. aztán peti a kezembe nyomott valami pálinkát amit gyorsan megittam és ugyanilyen gyorsan jól ki is hánytam, csak pont előttem állt egy úriember. nem tudom hogy mennyire hánytam le, mert elszaladtam, hogy ne vegyen észre meg hogy az utcán folytathassam az estém eme szokásos felvonását. aztán el akartunk lopni egy táblát de azt mondták az utcán álló férfiak hogy basszam már meg, h idehányok és még táblát is lopok. erre azt gondoltam, h leszarom őket úgyse lakok itt, de nem mondtam ki mert túl nagyképűen hangzott volna.

aztán valamikor elindultunk haza és szük dani nálunk aludt, és anyukámék másnap azt mondták, h majd jól beköpnek attilánál merthogy biztos összejöttünk de meglepő módon ez nem így történt, mivel mindketten boldog párkapcsolatban élünk valaki mással.

most pedig átolvasom ezt és elhelyezem nyelvtanilag helyesen a vesszőket.

Carlos éppen most tért vissza a futásból, ahova sose visz kulcsot, szóval nekünk kell ajtót nyitnunk. Hát most is kinyitottuk az ajtó de valahogy olyan szögben állt, hogy nem látta, hogy kinyitottuk és mivel zenét hallgatott, nem halotta, viszont folytatta a csengő nyomkodását. Végül is ott álltunk 3 és fél percig nézve, ahogy nyomogatja a csengőt, végén már a lakás összes lakója őt nézte (ez jelenleg 7 embert jelent.) Elég vicces volt. És ez eszembe juttatta, hogy írnom kellene a blogra. Valójában már ez többször is eszembe jutott, de most van a remek alkalom, a többiek főzőcskéznek én meg DJ-skedem.

Szóval onnan folytatom, hogy Lilcsi hazament, mert addig ő volt a hivatalos krónikaíróm. Elég jól le is írta mi történik, én  még szívesen feltölteném a végtelen kedves levelét a blogra, amit itt hagyott szóval ha kívánjátok begépelem.

Kedden amikor elindult a busza, kicsit olyan kábult állapotba kerültem és csak kóvályogtam az utcán hazafelé. Utána durva honvágy fogott el, mert sokat mesélt az Akácfáról, meg Boráros téri kalandokról, hirtelen elkezdett hiányozni, a rosszabbnál rosszabb olcsó felesek tömkelege, amit magamba tolok Magyarországon, valamint a tejföl, a málnaszörp és a társaság mindezek élvezéséhez. Mivel éppen kicsit feszült volt a helyzet a lakásban is, nem nagyon csak kicsit, ezért nem volt túl jó kedvem egészen szerda estéig. Plusz mennem kellett egyetemre, tanulnom is kellett, persze azért nem halltam bele. Aztán éppen bicikliztem a délután ötös irányítástechnika órámra, ami még jó is mert jó a társaság, mindig segítenek, néha még érdeklődnek is és persze már két tök jó haverom is van ott. Persze mindkettő francia. Erről jut eszembe kedden voltam egy órán, ahol öt francia volt meg két spanyol és én. Borzasztó. Na szóval éppen bicikliztem a a zöld bicikliúton, a napsütésben, a kicsit csipő hidegben (18-20 fok) és akkor hirtelen rámtört a felismerés. Eddig magyar nyár volt, most pedig spanyol ősz van. És mivel két hete az egy-kettős válassz, inkább lennél tinipopsztár vagy barátokköztszereplő játék folyamán rájöttem, hogy az őszt jobban szeretem, mint a tavaszt, nagyon megörültem. És tényleg itt fantasztikus az ősz, mert az a nyugodt, boldog rész, amikor már kezd hűlni a levegő, de még mindig meleg van sokkal tovább tart, mint Magyarországon. Azon is gondolkoztam, hogy a tavasz igazából, túl tömény, meg meglátsz valami szépet és máris beizgulsz (ezt más is megerősítette, nem vagyok perverz), viszont szarakodsz egy csomót mindenen, mert már megszoktad a telet és, hogy rossz. Meg mindig veszek fel pulcsit tavasszal, mert félek, hogy hideg lesz. Ősszel meg nem is bánom, hogy egy kicsit fázok, a lényeg, hogy pólóban legyek. Szóval a tavasz olyan, mint amikor fáradtak vagyunk és túlságosan bebaszunk ahhoz, hogy elinduljunk bulizni, másnap meg rosszabbul vagyunk, mintha elmentünk volna. A nyár olyan, mint a buli ahol minden klappol. Az ősz meg olyan, mint amikor tegnap iszonyat mulatozás volt, és másnaposan ülsz egy nappaliban a barátaiddal, és szívtok, és nevettek mindenen, és néha találtok nyomokat a tegnapról. Szerintem ez a legklasszabb.  Most pedig pont ez van.

Az egyetemre elkezdtem rendesen járni, mert muszáj már egészen komoly dolgokat csinálok. Például elkezdtem tanulni egy mechanikai modellező programot, amivel 4 óra tanulás után meg tudok oldani minden problémát, amit Mechanika tárgyak keretein belül két évig tanultam, 6-szor zhztam, négyszer vizsgáztam (bár elég lett volna kétszer is), tíz beadandót csináltam végül egy három napig tartó szigorlat keretein belül végled befejeztem. Most 4 óra tanulás után meg tudja csinálni a gép. Nem is tudom milyen érzéseim legyenek ezzel kapcsolatban.

A lakásunkban kezdtek feszültségek lenni, mivel jobban megismerjük egymást, és két dudás van egy csárdában, ami azt jelenti, hogy a francia ugyanolyan hisztis, mint én és bár nem vallja be, de utálja, ha nem mindenki úgy csinálja a dolgokat, ahogy ő akarja. Hát igen, amikor Árcsinak panaszkodtam erről, csak annyit reagált, hogy akasztják a hóhért. De két napja éppen mindent megoldottunk és most a Való villában béke és jókedv uralkodik. Valamint ismét három vendég lepte el a lakást. Tegnap jött Alberto, Sári fiúja. Délután kettőkor az ágyamból láttam, hogy ott vannak a teraszon, utána fél óra múlva kimentem. Carlos mondta, hogy a szobában vannak. Nem is jöttek ki este nyolcig, minden elismerésem a fiúé. A másik két vendég Thomas két francia barátnője. Ők még csak pár órája  jöttek és folyton franciául beszélnek (amit 3 nap múlva esküszöm érteni fogok. Ugye Lilla már tudunk olaszul is?!), habár az egyik perfekt katalán, mivel családja van ott és spanyolul is elég jól beszél. Kár, hogy mi szlávok közt élünk, jó lenne beszélni könnyedén 4 nyelvet.

Az utolsó dolog, amit még meg akartam említeni, hogy azt hiszem villámgyorsan elértem a kulturális sokk harmadik fázisát. Az első a nászút szakasz, amikor minden nagyon tetszik és el vagy ájulva mindentől. A második, amikor eleged van és honvágyad van és utálsz mindent, ami nem a te kultúrád. Azt hiszem én ezt a részt másfél nap duzzogással letudtam. Most pedig próbálok asszimilálódni, úgyis megtartok magamból mindent, viszont igazodnom kell az itteniekhez. Mert hát azért nagyon más, mint otthon. De ez elég sokáig fog tartani és lehet nincs is igazam és még mindig honeymoon phase van.

Ádival beszéltem valamelyik nap, ő éppen Koppenhágában erasmusol és pont ugyanazt gondoljuk, az egészről ami velünk történik, ugyanazok a dolgok hiányoznak és ugyanazokat imádjuk az Erasmusban. Megörültem, hogy nem őrültem meg. Most pedig indulok sokat inni, utána pedig rázni a seggem, egy olyan helyen, ami úgy hangzik, mint Corvin-tető. Majd meglátjuk mi lesz.

Ne haggyátok magatokat, valamint nézzétek meg milyen király  Szük Bori új haja!

na holnap szépen felszállok egy buszra és elmegyek innen. demost gyorsan leírom hogy mi mindent csináltunk még. Izé. Aznap mikor abbahagytam vacsiztunk meg utána ittunk meg utána a többiek elmentek valami diszkóba, mi meg maszattal csámborogtunk az utcákon és beszélgettünk pár emberrel de főleg két lánnyal ők elég bolondok voltak, aztán igazából hazajöttünk fogalmam sincs hogy de maszat már nagyon készen volt az tuti. na reggel nem tudom mi történt aztán igazából arra emlékszem hogy sokat szenvedtünk kábé mint itthon hogy csináljunk valamit aztán jaa igen utána volt az hogy elmentünk egy házibuliba. NA.
Ezt a házibulit úgy kell elképzelni mint a 4Ksat, senki nem ismer senkit, csak itt vagy tíz nyelven beszéltek kábé 60 féle országból, volt száz ember egy lakásban igazából akkora tömeg volt hogy a dohányzással veszélyeztetted mások életét, és a lakás úgy nézett ki mint valami pesti romkocsma ilyen tűzraktér jellegű, kilencen laktak ott szintén erasmusosok és a nappali közepén volt egy bárpult. Elképesztő volt. Nem tudom hogy gyakran szeretnék e ilyen helyen lenni, de elképesztő volt. Előszöris elvesztünk hárman mert a többiek ott hagytak minket (a két olasz vendég srác meg én) és gyorsan megbezséltük hogy milyan szar hogy igazából senki nem beszél olyan nyelveken amit mi tudunk, itt állunk elveszve aztán inkább mi is bevágódtunk a tömegbe és egymást is elhagytuk. Lassan azért megtaláltuk a hátsó részt ahol csendesség és levegő és kevésember és egy szétszerelt bicikli volt, onnantól kezde dánul angolul magyarul és olaszul folyt a társalgás, aztán kábé félóra múlva jött egy srác hogy jön a rendőrség úgyhogy kinyitja a másik bejrati ajtót is. Na akkor az összes ember az utcára toszult és ott álltak és zavartalanul folytatták a bulit. Szerintem a szomszédok jobban tennék ha hagynák hogy a lakásban bulizzanak mert sokkal csendesebb. Ezek után rengeteg vita folty róla hoyg hova menjünk meg menjünk e valahova aztán asszem ilyen öt körül hazajöttünk. Vagy mi.
NAjó fogalmam sincs melyik nap mi történt, de voltunk szépművészeti múzeumban ami televolt anygalkás képpel meg ronda tájképpel de legalább ingyen volt meg ma voltunk tudományosban is ami kurvajó votl csak kábé 3 és félóra alatt a felét jártuk be és bezárt. De láttunk megszületni egy kiscsibét! Meg egyik reggel felkeltem (ma?) és a két Andreával (ők a két olasz fiú) rájöttünk hogy tökre itthagytak minket mert midnenki elhúzott egyetemre, de most legalább maguknál voltak meg angolul beszéltek (félig) szóval elég vidám reggelünk volt. Ma meg olyan étterembe mentünk ahol az a kaja hogy kiraknak egy csomó saláta levelet meg sajtot és egyed. Ehhez képest tök drága, mondjuk lehet kenyérrel laktatóbb,csak azt mi megettük mire rendeltünk sajtokat előételnek. Szerintem tökhülyének néztek minket. MEg voltunk inygen koktél miatt egy ilyen helyi tornádó szerű alkalmatosságban csak persze itt semmise lepukkant szóval asztalon táncolni se lehet, de inkább megittuk ami ingyen volt és hazajöttünk:P

Holnap meg megyek Barcelonába és szét nézek és tökjófejnek tűni ka csaj akinél alszok úgyhogy várakozással tekintek a jövőm felé!
És most abbahagyom mert maszatnak füstöl a laptop töltője és le fog merülni a gép.
Remélem a héten macifröccsözünk az akácfában.
 

gyakran van az, hogy marjan jon haza utsóbusszal, előtte ivott 2-3 sort, és ilyen nem még nem részeg, de már nem józan állapotban van, és néz ki a busz ablakán, és gondolkodik, nem is gondolkodik, inkább forog bizonyos dolgokon.

ilyenkor picit ihletett állapotba kerül (de nem olyan jófélén), és eszébe jut, hogy miket írna blogba, és arra jut, hogy megint csak panaszkodna. és hogy szomorú nyavajgós, persze őszinte, de épp emiatt szánalmas blogbejegyzés születne, amiket végül sosem ír meg.

ma is ilyen állapotban utazott hazafelé, és mi tortént?

bambult ki az ablakon, a friss élményeken gondolkodott. és

na ezt figyeld

nem érzett semmit.

nincsenek érzéseim!

és ez rettentően feldobott.

most éppen nincsenek érzéseim, hiába próbálkozom, és ku... na cssss pssszt, szóval nagyon ÉLVEZEM.

mivel árcsi meg dani azt mondta hogy úgyse fogok juszt is írok hogy mi történik velem. és annyit fogok írni mintha örökre ideköltöztem volna.

Tehát. Felszálltam a vonatra bő két és fél óra múlva már pozsonyban is voltam. És a határőrök tökkedvesek voltak velem, a személyimen látták hogy magyar és valami borzasztó kiejtéssel de még megkérdezték magyarul hogy hová tetszik menni. én meg azt mondtam nekik hogy bratyiszlava és csak utána tettem hozzá hogy pozsony, ami szerintem tiszta jófej dolog. AMúgy pozsonyból egy 61es buszútnyit láttam de felőlem nyugodtan lehet bratyiszlava mert az a rész amit láttam töklehangoló és csúnya volt. nem csodálom hogy a jurotripben úgy ábrázolták ahogy. NA mondjuk a reptér az nem ferihegy, kurva modern csiloogó tökjólnéz ki üveg csoda. Mondjuk 3 órán keresztül ültem ott és kixait meguntam nézni-  vártam mert kiderült hogy becsekkolnom se kell mert online megcsináltam és nincs poggyászom. aztán kértem egy nénitől aszpirint mert kicsit másnaposfejfájásból kicsitmigrénem lett és adott és egész kedves volt. aztán még ott ültem aztán felültem a repülőre és 10 percig lenyűgözve az ablakhoz tapadtam mert még sose repültem éjszaka és felülről karácsonynak néz ki az egész föld ahogy világítő térképpé változnak a városok majd gyorsan elájultam és csak spanyolországi területen keltem fel kb 3 óra múlva, merthogy késett a repülő félórát. Odafent eléggé fáztam, de mikor kiszálltunk a repülőből és éjfél körül 23 fok van és szélmentes párás levegő- na akkor értettem meg hogy én eljöttem október közepén nyaralni:D maszat meg tomasz vártak itt meg (még két másik nem olyan lényeges ember akik nem annyira engem vártak csak ott voltak) és NA akkor elindultunk alicantéből valenciába. a térképen kábé ----- ennyi igazából 170 kilométer. MEntünk két és fél- három órát az autópályán és egyszercsak már gyanús lett hogy valencia nincs kiírva csak MAdrid, na és akkor visszafordultunk és OLÉ kivan írva hogy valencia 153 kilométer. na midnegy. Öt és fél óra alatt ideértünk. ezután ettünk és elájultunk. 

MA félháromkor keltünk, elmentünk PÓLÓBAN bevásárolni, reggeliztünk én kávéztam aztán felkerekedtünk hogy lenézünk a tengerparta, naaa

Innentől így csak benyomásokat tudok leírni, hát ez a város tökhihetetlen, előszöris vettem 10 euróért biciklibérletet ami egy hétig érvényes és egésznap az egész városban szétszórt ilyen tudjátok iylen rentabikeos tárolókba berakom meg kiveszem meg máshol kiveszek egyet és kurvára élvezem mert mióta pesten vagyok nem bringázok. Itt meg ugye tökéletes az idő, pont a sosem izzadsz le és soha nem fázol hőmérséklet van, süt a nap és elképesztő hogy az emberek olyan helyen laknak ahol pálmafák vannak a ház előtt és a két sávot elválasztó zöld részen narancs terem. szóval összevissza bicikliztünk a városban ahol októberben késő április van az egyetemen szabadtéren másznak falat, és vagy száz ember ül az egyetemi büfé-étterem kiülős részén csomóan söröznek meg kártyáznak meg kávéznak meg röhögnek, aztán tengerparton ültünk, meg eltekertünk a tudományok és művészetek városrészébe vagy hova a fenébe, mindegy az a lényeg hogy gigaépületek vannak amik összevissza hajolnak meg világítanak és csillogó fehér mozaikkal ki vannak giccselve. (igen építészhallgató vagyok ennyire királyul el tom mondani milyen épületeket láttunk) de amúgy tök elhittem hogy ide azt tervezik amit akarnak és kurvára leszarják hogy ez nem praktikus és drága mert azt mondják rá hogy: de baszki, hát kurvajól néz ki!
a híd volt a kedvencem.

aztán késő lett és hazajöttünk és aztán innen elmentünk vacsira vásárolni és most maszat meg sári sütnek meg főznek giroszt meg ilyen zöldséges cuccott hozzá, meg vettünk 5 euróért egy üveg viszkit és 4,1ért meg egy üveg dzsint. előbb eszünk aztán iszunk. Szerintem most kimegyek a hátsó teraszra mert amúgy van három itt, elszívok egy cigit, és nézem ahogy az összes környező ház teraszára kiteregetik az összes ruhát, mert elképesztő hogy itt nyár van és béke.

 

 en is meg a napok is a hetek, meg folyik ki a kezembol is minden.

ma lett vege a personal projectunknek amit bemutattunk alig tiz perce. a feladat egy portre keszitese volt hang, vizual es szoveg felhasznalasaval. amit en csinaltam az, hat nem nagyon jott at a tobbieknek. igazabol egy fiurol keszitettem portrosorozatot, de a fiut kulonbozo fiuk arcabol vagtam ossze, es nem tudom...nem nagyon jott at nekik. amit megertek asszem, de kibaszott furcsa erzes, hogy ugy erzem tokre nem tetszik nekik amit csinaltam. es mar regebben is gondolkoztam azon, hogy en mindig ha csinalok valamit (marmint alkotok valamit) az altalaban egy olyan vilagot mutat be ami nem letezik vagy nagyon  abszurd es en vagyok az akire azt mondana kovacs peti, hogy drogos muvesz, mert igazabol semmi ertelem nincs amogott amit csinalok es en se vagyok igazan benne, nem tudom miert csinalom, csak csinalom. mindig valami hatalmasat, valami nagyon meghokkento dolgot akarok alkotni es nem is tudom, de en nem akarok azzal foglalkozni hogy az amit en csinalok tetszik e az embereknek vagy nem. de en nagyom megorultem az otletnek es nem is tudom, szoval azt akarom mondani, hogy tok szar ha az emberek nem ertik azt amit te csinalsz. es azt hiszem ez a bajom a beszeddel is hogy nem tudom megfogalmazni amit gondolok es sokszor mondok dolgokat amiket csak kimondok hogy megtapasztaljam milyen kimondani es csak utana jovok ra, hogy nem ez nem en vagyok csak akartam valami modnani, amit annyira konnyu mondani.

majdnem elmentem londonba aupairnek, mar mondta a csalad, hogy menjek, de aztan megsem (ok dontottek igy). es aznap mikor mondtam az igazgatonak, hogy lehet, hogy elmegyek megjelent nikolaj az elozo szemeszterbol, mi epp ittunk fanniekkal es nagyon megorultem neki es egy csomot beszelgettunk es megint ugy erzem nagyon nagyon nem tudom hol tartok es merre megyek es ki is vagyok igazabol. es annyira nehez ilyen kerdesek mellett ott lenni barhol is. mostanban ugy erzem, hogy semmi se en amit csinalok. 

pont aznap egyebkent szerecsendioztunk is. masnap ugy ebredtem, hogy be vagyok tepve es aznap volt az elso pop and rock band orank ami abban az idoben az egyetlen angol ora szoval kenytelen voltam felvenni. a pop rock band most jelenleg a kovetkezo felallasban jatszik:en es a szobatarsam. en dobolok o szintizik :D kepzeljetek el, hogy be vagytok tepve es valaki meg akar tanitani dobolni, ugy, hogy sohase doboltal. azt se tudtam mi szart kezdjek ezzel a helyzettel. du.-ig szenvedes volt, majd egy zuhanyzas nagyjabol helyre tett es ebed utan common classunk volt, amin az egyik tanar a punk kulturarol beszelt, jajj azt nem is irtam, hogy reggel az egyik lany a marihuanarol tartott eloadast (WTF? most szivod vagy beszelsz rola, nem?) na mindegy nagyon vagany volt meg a vegen be is vallotta, hogy fuggo volt es minden heten szivott. nem tudom hova rakni itt az embereket. ugyanez a lany ma arrol csinalta a portrejat, hogy miert olyan ideges, ha ilyen eloadasokat kell tartania es elore megirta a szoveget, hogy miert ideges es voltak benne vicces reszek meg a vegen siros. kibaszott hatasvadasz volt, es megint vaddofakk? en meg majd kovetkezo personal projektnel arrol tartok eloadast, hogy miert nem csinaltam meg a projektemet. na amugy ott tartottam, hogy a tanar a common class vegen bemutatot egy 1 oras filmet g.g. allin-rol. https://www.youtube.com/watch?v=XCYAflHm-U4 nem tudok mast mondani, meg mindig nem teljesen jozan allapotban vegig nezni errol a faszirol egy orat...kesobb ivalo jott jogara es en csak utan talakoztam vele, mert azt vegig aludtam es adott egy kis csokit:) miutan rajottunk hogy egyikunk se tudja, hogy abbol mennyit kell rakni egy cigibe az osszeset beleraktuk, majd random disney jeleneteket neztunk. 

most meg mindenki elment århusba mert az igazgato fizeti, de annyira faradt, hogy nem birtam elmenni, amit egyfelol nagyon sajnalok, mert kurva reg voltam a valo vilagban, århusban meg soha. hat ez van, hogy neha az ember pont akkor van szarul amikor nem kene.

-           Basszameg nincs net. Neked sincs?

-           Nincs.

-          Akkor most beszélgetnünk kell?

(rövid kínos csend)

-          Nem ugrunk le inkább a boltba venni valami piát?

-          Hát azt hiszem nincs más választásunk.

Akartam írni minden héten, de nem találtam időt rá, úgyhogy csak most írok. Szóval megnéztem, hogy hol hagytam abba, hát elég régen. Nem tudom rendesen összeszedni a gondolataimat, úgyhogy most ,,novelláskötet” írok.

Isi

Nem tudom, hogy láttátok-e a Lakótársat keresünk című filmet, de az úgy kezdődik, hogy a srác megpróbál jeletnkezni az erasmusra és akkor miután körbeküldik 30 irodán keresztül, lecseszik, hogy nincs aktája, valamint közlik, hogy nem kell sok papír, csak körülbelül négyszázhatvanöt millió. Hát ez pontosan így van. Viszont ennek nincs vége, azzal, hogy nyertél. Első héten be kellett menni tájékoztatóra, ahol ki kellett tölteni rengeteg papírt, a változatosság kedvéért, engem nem akart beengedi, mert szerintük nem fogadták el a jelentkezésem. Aztán rájöttek, hogy ott áll mellettem a mentorom, akit ők rendeltek mellém, szóval biztos, hogy elfogadták a jelentkezésem. Ennél már csak az volt viccesebb, amikor angolul beszéltek. Ambivalens érzésekkel tölt el, amikor egy latin ember elkezd angolul beszélni, egyrészt nagyon vicces az akcentusa (Thomas egy mondatát sem bírom ki röhögés nélkül, cserébe ő röhöghet az én franciakiejtésemen, így igazságos) másrészt szomorú, hogy mivel minden második angol szóhoz létezik egy hasonló spanyol szó, ezért azokat konzekvensen spanyolul mondják. Egy órám van angolul, de itt is rengeteg meglepetés ér. Példuál eddig nem tudtam, hogy létezik a hazudós ózon (ozone liar), az épület falainak is különböző hazudós részei vannak (composite walls have different liars) és nagyon megörültem az óra elején, hogy repülőgépek falainak hőátviteléről fogunk tanulni, de aztán kiderült, hogy sima felületek hőátviteléről fogunk, ami kevésbé izgat (plane walls). Ennek az órának a szünetében rájöttem, hogy baromság volt abbahagyni a cigizést. Cigizés nélkül beszélgetést kezdeményezni röhejes. Szünetben nem nagyon tudtam, kivel beszéljek csak sétálgattam az udvaron, közben észrevettem, hogy egy arab kinézetű cigiző és kávézó lány néz, ekkor azt gondoltam, hogy most odamennék tüzet kérni. Aztán valami olyasmit mondott, amikor már bennt voltunk, hogy miért nem beszélek senkihez, én meg visszakérdeztem, hogy ő miért nem beszél senkihez. Jobbnak láttuk, ha egyikünk sem válaszol. Óra után mivel mindkettőnknek volt egy óra szünete, kiültünk az udvarra a pálmafák alá, a huszonhat fokba beszélgetni. Megbeszéltük, hogy tiszta ciki odamenni valakihez, mert mindig azt kérdezik itt az emberek, hogy hogy hívnak (ezt senki nem bírja megjegyezni), hány éves, mit tanulsz, honnan vagy stop. Meg, hogy mindketten néztük, hogy mennyire klassz ez a hely, ahol minden spanyol folyton eszik, kávézik egész nap és nagyobb csoportokban beszélgetnek és mi is ezt csinálnánk, ide járnánk és itt lennének a barátaink. Tényleg ezt csinálnánk, mert csodálatos. Ja még az is jó volt, hogy mondta, hogy az ő nevét mindenki meg tudja jegyezni, mert Asmaanak hívják (marokkói) és az asztma így van spanyolul. Találnom kell egy spanyol szót, amihez köthetem a nevem. Egyébként azóta már sikerült egy csomó emberrel beszélnem, többnyire franciák, illetve majdnem mind erasmusos. A spanyolok nem túl nyitottak. Az egyik francia srác Stefan, aki már itt van több mint egy éve azt mondta, hogy azért, mert sokan vannak falusiak, akiknek megvannak a saját barátaik putrifalván és ezért itt nem ismerkednek. Szerintem kapják be én sem akarok a barátjuk lenni, de azért csevegni lehetne. Persze találkoztam kedves spanyolokkal is, mind lány természetesen, kár hogy ezeket az órákat leadtam végül. Az elején felvettem egy csomó órát, amit otthon is tanulnak a többiek, aztán amikre túl sokat kellene járni, illetve köze van az elektronikához, leadtam. Nem tudom miért van az, hogy aki elektronikát tanít az biztos, hogy egy segg. Most van két irányítás/automatizálás tárgyam, amik meg nagyon jók, az egyiket egy tipikus mérnök tartja, mindig mondja, hogy faszt se érdekli, hogy működnek a tranzisztorok belülről, a lényeg, hogy milyen logikai kapcsolat van, a többi majd foglalkoznak a szemüveges villamosmérnökök. A másik tárgyat, egy bölcsészcipős tartja és mechatronika legalapabb ábráját, azzal a példával demonstrálta, hogy amikor zuhanyzunk megpróbáljuk beállítani a víz hőfokát. Tetszett. Van még ugye az angolul tartott órám, az rossz, ezenkívül egy 5 kredites angol felsőfok mérnököknek, ennek semmi értelme de kell a kredit és franciára már betelt a létszám, valamint egy marketingem, amit én mint útmutató a spanyol társadalomba órának fogok fel, mert sokszor van szó cégekről, meg boltokról én meg nem ismerem egyiket sem. Egyébként elképesztő de a spanyol ruhaboltok kívűl tényleg nem ismerős semmi. A boltokban sosem találok semmit, így csak mosolyogva kóválygok össze vissza, és találom veszek dolgokat. De szerintem nekem sokkal érdekesebb, mint annak aki közelről jött és ismeri a dolgok felét. A következő dolgokat nem találom: tejföl, natúr joghurt, citromlé, szörp, marhahús (csak borjú van), gyorsfűszerkeverékek.

Mulatozás

Ezt elég gyakran csináljuk, többnyire jelentős mennyiségű alkohollal feltöltve. Ez nagyon egészségtelen, viszont rendkívül szórakoztató. A katalánok mondták augusztusban, hogy majd mennyire drága lesz itt a pia, meg ilyenek. Hát igazából rendes üvegben lévő vodkát, gint és fehérrumot is találtunk minden boltban 4-5 euróért. Minden második alkalommal tudunk csak elindulni itthonról, mert ugye itt tök jó hallgathatjuk a saját zenénket, meg úgy látszik szerintük is házibuli ha már 5-en vagyunk. Viszont ha sikerül elindulni, akkor megyünk valami diszkóba, ahol rendszerint árenbí van. Szerdán jutottam el arra a pontra, amikor nem bírtam ki ezt a zenét, mert józan voltam. Akkor nagyon hiányoztatok, mert tudom, hogy jöttetek volna velem inni valahova, a seggrázás helyett. Szerencsére Sara (aki tökéletesen tudja mondani mostmár, hogy: Sárinak hívnak) sem hódol a fenék rázás szenvedélyének, mint Thomas meg Asia, úgyhogy el is döntöttük, hogy elmegyünk valami minimal technora, vagy egy rave partyra, ahol ijesztő baseball sapkás drogosok lesznek. Tudom most a Borik meg vannak döbbenve. Voltunk hétvégén egy házibuliban, amit egy nagyon csúnya lengyel lány rendezett. Remélem még sok ilyen buli lesz, ilyen tipikus erasmus buli, ahol a házigazda csak az emberek felét ismeri, az emberek meg nem ismerik a többi ember 80%-át. Nekünk nagy szerencsénk van, mert mindig öten megyünk, meg még Marlen és Zuzi szóval mi alapból társaságot alkotunk és csapódnak hozzánk. Persze néha szerintem megijednek, mert ha valaki nagyon szimpatikus és se nem olasz, se nem lengyel, se nem francia, se nem portugál, se nem magyar akkor megkérdezzük, hogy nem akar-e velünk lakni, mert még mindig van egy üres szobánk. Egyébként borzasztó sok francia meg olasz van itt, és az olaszok nem tudnak spanyolul, úgyhogy én most már egy kicsit tudok olaszul úgy érzem. Németek is nagyon sokan vannak, és egyik sem tudja kiejteni az r betűt, szóval elég aranyosak. Közben bejött a szobámba örvendezve-ugrálva Sári, hogy leváltották Berlusconit Olaszországban. Király. Múlt héten mentünk egy white partyra, ahol nem voltak túl sokan, de remekül szórakoztunk, én újfent elloptam az összes cubatat, ami felelhető volt a helyen, meg is ittam. Utána hazafelémenet megnéztük a tengert, ez volt az első alkalom, hogy Valenciában megnézem a tengert. Akkor döbbentem rá, hogy itt lakok a tenger mellett és bármikor elmehetek megnézni, igazán letaglózó volt. Utána hazajöttünk és elszívtunk egy jóéjt cigit a teraszon Thomasszal szokás szerint. Rendkívül értelmes beszélgetéseket szoktunk ilyenkor folytatni, reggel 8 körül, majd leírom őket. Körülbelül a falamon lévő lepedő szövegeihez tudnám hasonlítani, persze egyelőre még nem olyan klasszak. Másnap elmentünk a tengerpartra, de erről már láttátok a képeket és kommenteltétek is mennyire utáltok. Hétfőn volt eddig egyedül igazán szar napom, mert egyszerűen minden kicseszett velem az egyetemen, de aztán hazajöttem (útközben vettem egy sört, ez segített kicsit) és Sári spagettit főzött, valamint volt 2 üveg vodka, szóval hirtelen minden jó lett. Aztán közösen megittuk az egyik üveget, utána elindultunk a buliba, bekeverve a másikat. Én elég paraszt, meg hülye voltam a bulin és szégyelltem is magam másnap. Thomas szintén. Aztán szerdán kiderült, hogy mi volt a probléma. Kiderült, hogy a második üveg vodkát csak ketten ittuk meg, csak nem vettük észre. Ez eredményezte, hogy kicsit lesmároltam Asiat (ebbe nem vagyok biztos), a helyből csak annyira emlékeztem, hogy van egy lépcső, valamint, hogy elindultam egyedül haza, míg ők vártak rám egy órát a klub előtt, nem tudom, hogy de egyszercsak egy marrokói negyedben találtam magam, egy játékdömperrel és egy biciklikerékkel a kezemben kérdezgetve az embereket, hogy hol van a Primado Reig, ahol lakom. Elképzeltem, hogy nézhetek ki kívülről és nagyon röhögtem. Aztán persze másnapos depis voltam, de ez elmúlt, miután megtudtam, hogy ez egy véletlen eset volt nem is izgatott tovább. Előfordul az ilyesmi. Mint amikor véletlen megittam 4 deci vilmost 15 évesen. Ma megint megyünk házibuliba, remélem ugyanolyan jó lesz.

Jómagam

Van még egy dolog, amit szeretnék megosztani. Vasárnap amikor a tengerparton voltunk sétáltam egy kicsit egyedül a tenger mellett és gondolkoztam. Mindig az hajtott, hogy minél okosabb legyek, sikeresebb meg ilyenek. Most pedig azt érzem, hogy szarok az egészre. Nem érdekel, hogy menő munkám lesz-e. Csak az érdekel a jövőben, hogy a nyarat tölthessem Budapesten, az őszt itt, a telet valahol Dél-Amerikában mondjuk, a tavaszt meg Londonban. Lehet olyan sekélyes emberré válok hamarosan, amilyen nem akartam lenni, mielőtt eljöttem ide. Viszont elgondolkozom, hogy lehet ez mégiscsak klassz, ez a gondolkodás.

A másik dolog, hogy kiderült, hogy sokat beszélek. Már Thomas, Asia és Carlos is megjegyezte. Mondjuk azt is mondták, hogy ők ezt szeretik, mert nekem mindig van mit mondanom, Thomas azt mondta, hogy neki nincs, Asia meg Carlos meg nem tud eléggé spanyolul. Én ezt eddig nem tudtam, hogy sokat beszélek. De lehet csak azért mert külföldön vagyok.

Harmadik dolog, hogy a többiek szokták egymásnak mutogatni a barátaikat facebookon, meg mesélnek, hogy ki a legjobb meg ilyenek én meg ebben szinte egyáltalán nem veszek részt. Én tudom, hogy nekem vannak a legjófejebb barátaim, és tudom, hogy ezt mindenki tudja magáról. Majd ha idejöttök, ami kötelező (Pozsony Alicante repülőút nem olyan drága) meglátják, hogy milyen jófejek vagytok, hogy veletek a legjobb bulizni, ez facebookról úgysem jön le. Kérlek alkossatok véleményt erről a szokásról.

Aggály

Nem tudom, hogy belépjek-e az ESN-be, ez egy szervezet az Erasmusoknak, most hétvégén mennek Gandíaba bulizni. Egyrészt nem szeretem az ilyen tipikus erasmus dolgokat, amit Martaék csináltak Pesten, hogy folyton a kurvamenő Dokkba mentek, meg egy évig turisták voltak (van erre egy kifejezés spanyolul, guiri, imádom, olyan mint amikor lesajnálva mondod, hogy túúristák). De nem akarok kimaradni a társaságból, mert azért mégiscsak az erasmus lesz a társaságom, a spanyolokkal sokkal nehezebb összebarátkozni.

1573 szóban össze is foglaltam naggyából, amit akartam.

 T. Borbála üzenete (15:43):

 gonosz modon irok meg egy bejegyzest, hogy meg veletlenul se vegyetek eszre, hogy maszat irt es mindenki csak velem foglalkozzon.

 kedves baratunk, maszat blogbejegyzesen felbuzdulva, majd egy cigi elszivasa utan eleg erot erezven ahhoz, hogy itt uljek egy negyed oran keresztul en is megosztom veletek elso ket hetem elmenyeit (jo kis mondat lett, nem es gondolkozas nelkul irtam folyamatosan). pont.

kis csoportunkat ( 15-en vagyunk, miutan egy lany ket nap utan lelepett) leginkabb a nevetseges szoval jellemeznem. elso heten elegge unatkoztam, az intro weeken nem sok uj dolgot tudtam meg, az orarendunk sokkal jobbak, a valaszthato targyaink is sokkal valtozatosabbak, ezert en felvettem az acting dreams-et (drama), az into the unknown (kulonbozo kepzelt helyekkel, utopiakkal foglalkozunk) es a deep listening experience-t (zenehallgatas mas modon. az elso oran ugy kellett a halgatott zenekrol beszelni, hogy nem mondhatjuk azt, hogy jo vgay rossz, el kell mondanunk, hogy mit ereztunk). szoval a secondary subjecteknek nagyon orultem, es mostmar a vacsora utan is nagyon jo programok vannak, hetfon art stuffban workshopok, kedden breakout, szerdan joga, csutortokon jam session van, de erre az egyre nem jarok, gondolhatjatok, hogy miert is nem az en ritmuserzekemmel... mediadesignon van egy uj tanar, matthias akinek nagyon szep kek szemei vannak (meg ize tok jo szakember, tok jokat tanit meg ize, na mindegy az lenyeg hogy szepek a  szemei). lasset is megkedveltem,a  zene tanart, akit tokre nem szerettem elozo felevben, de most a deep listening experience alatt megkedveltem, plusz a personal projectemben is kertem a segitseget zeneugyileg es nagyon keszsegesen segitett. ja mert van egy olyan is, hogy personal project, amin harom hetig kell dolgozni, bizonyos szempontokat megadnak, ami alapjan kell csinalni, de a kivitelezes teljesen szabadon valsztott. most pl egy portret kell csinalni, amiben kell lennie valami vizualisnak, szovegnek es zenenek. azt hiszem en egy installaciot fogok csinalni, inkabb nem mondok semmit, majd kepekben emgmutatom, ha kesz lesz.

elkezdtem irni az emberkerol de szokas szerint megint masrol kezdtem el irni. jajj apropo szokasok:D(meg mindig nem az emberekrol fogok irni, ugyhogy akit csak az erdekel az ugorja at a most kovetkezo, rolam szolo reszt). rajottem peldaul arra, amit mar teljesen el is felejtettem, hogy ha egy bogre kavet vagy teat viszek magammal, mindig, de mindig kiboritom. ugyetlen vagyok. illetve folyamatos rendetlenseg es kaosz uralja eletemet, amin probalok valtoztatni, de nem hiszem, hogy sikerulni fog. mondjuk ma reggel mar nagyopn durvan nezett kia  szobank, mert tegnap este ott is ittunk emg cigiztunk es akkor mar muszaj volt takaritani, de sajnos meg a dohany es bor alkotta csoves szag uralja a szobankat, amit lassan ki kene uzni, mert a szobatarsam szerdan visszajon londonbol.

az emberek. itt van nanna. a szoke kurva. a ribanc. a szemet megatalkodott budos diszno. tipikus hatterbol figyelos szembe nem megmondos, sunyi ember. megolel, szeret, mindenre helyesel, aztan kest dof beled mikozben alszol. kedves baratja (szeretoje? parja?) anders a masik kedvenc. anders regebben designnal foglakozott vagyis meg mindig azzal foglalkozik, allitasa szeriint professzionalis szinten,szerintem fos szinten leginkabb. anders is benne volt abban a csapatban amiben az eat this digital revolution mondat minden egyes szavat 3ds betutipusban kellett megcsinalni, majd dokumentalni es bemutatni mediadesign oran. a kedves emberunk baszott bele az egeszbe, mi meg fannival megcsinaltuk es mikro elmondtam neki, hogy kesz vagyunk es lecsekkolhatja, nem csekkolta le es aztan kiderult, hogya  danoknak azt mondta, hogy mi kihagytuk, na eztan pentek este teljesen ittas allapotban felrehivtam beszelni es ez a fasz ult ott es mondta, hogy  ot mennyire megbantottuk, meg hogy o igy meg ugy milyen pro na mindegy, vegul azert jo volt, hogy megbeszeltuk, de tvabbra is egy fasznak gondolom, aki nem tisztel senkit es semmit, mert a kibaszott photoshop zseni fasz. na andersrol ennyit. a tobbiek amugy kedvesek, de most a magyarok a kisebb letszam miatt elegge egyutt rakadtak (negyen vagyunk lanyok), ami vegulis nem baj, mert idegesitoen visitva nevethetunk es cikizhetunk ki masokat.

hogy mit gondolok mindezek utan? azt, hogy mar mielott idejottem, tudtam, hogy hiba, mert megint elmenukulok a valodi elettol es mostmar azt a kinti vilagot akarom elni. elvezem a helyzetet, de lehetne jobb is.

Most megpróbálom elmesélni mi történt az elmúlt héten velem. Elég furcsa, hogy csak egy hét telt el, kicsit olyan mintha egy év lett volna. Szóval az utazás előtti héten rohadt ideges voltam, hogy mi lesz itt, meg hogy mennyire fogtok hiányozni, meg Magyarország úgy ánblok. Aztán reptéren már arra gondoltam, hogy én vagyok a világ lehülyébb embere, hogy csak úgy ott hagyok egy csomó időre 11 embert, aki képes kijönni a repülőtérre péntek hajnalban fél ötkor, csak azért, hogy elköszönjön tőlem. Szerencse, hogy annyira fáradt voltam, az egy óra alvás miatt, hogy végigaludtam a repülést, így nem sírtam mindenki előtt, és nem is hánytam az idegességtől.

Aztán amikor megérkeztem Barcelonába már úgy éreztem, hogy mégiscsak jó lesz ez. A repülőtéren várt Albert, aki Pestről ismerek, kocsival elmentünk hozzájuk, aztán aludtam és mikor felkeltem rájöttem, hogy mégsem vagyok annyira egyedül. Mondjuk nem tudom mi lett volna velem enélkül. Utána találkoztam a családjával, akik nagyon kedvesek voltak, etettek, itattak, megnéztük egész Barcelonát, szóval tényleg minden klassz volt. Este ittunk egy csomót a barátaival. El nem tudjátok képzelni, hogy a spanyolok mennyit beszélnek. Szerintem én egy hét alatt nem beszélek, annyit, mint ők egy este alatt. Reggel hatkor amikor hazaindultunk a buliból mondtam, hogy én mostmár nem értek se spanyolul, se angolul, de még magyarul se, annyira kisült az agyam. De egyébként ők is nagyon kedvesek voltak, meg teljesen bolondok. A bulik amikbe mentünk (voltunk három diszkóban), elég furcsák voltak, meg újak nekem. Példuál, hogy van egy csomó dal, amit ők spanyolul hallgatnak, mint például az összes Shakira, vagy a Wavin’ flag. Kicsit ki is akadtam, amikor a wakawaka refrénje az volt, hogy: porque esto es Africa! Gyorsan meg is osztottam Lillával a sokkélményt smsben. Ami még meglepő volt, hogy amikor ittunk a parkban Albert tolt egy számot a telefonjával, a lányok meg teljes erővel, hibátlan szöveggel énekelték. A dal a Tedd fel a kezedet volt a Splashtől! Kicsit lefordultam a padról a röhögéstől. Meg egy kicsit a whiskeykólától is. Ami még furcsa volt, hogy amikor rossz románc ment a dizsiben, egyszercsak felugrott 4 srác az emelvényre és letáncolta a teljes koreográfiáját a klipnek pontosan úgy mint Gaga kisasszony. Mondjuk utána le is smárolták egymást.

Másnap városnéztünk, meg a faluban, ahol Albert lakik ittunk kicsit, meg éjfélkor felmentünk a Mont Tibidabura. Ez az a hegy amiről Joey mesél a Jóbarátokban, ha meg akar dugni valakit. Mármint nem Joey, hanem Ken Adams.

Vasárnap busszal eljöttem Valenciába, itt már előállt az egyedül vagyok helyzet, szóval volt egy óra, amikor kicsit be volt fosva. Főleg, hogy amikor spanyolokhoz beszéltem mindig visszakérdeztek furcsa, kicsit undorodó arckifejezéssel, szóval azt hittem, hogy nem értik a spanyolomat. Egyébként ez egy olyan ország, hogy idejössz, az hiszed király vagy, hogy tudod a hivatalos nyelvet, de nincs egy kurva része sem, ahol ezen a nyelven lennének kiírva a dolgok. A szerencse az, hogy Valenciában, ahogy figyeltem inkább a spanyolt beszélik, mint a valencianot, de azért mindent valenciánoul írnak ki. Szóval mire ideértem a többiek már találtak lakást, csak nem költözhettünk be hétfőig. Szóval egy éjszakát egy őrült hostelben töltöttem, ahol volt egy rakás erasmusos pánikszerűen keresve albérletet.

Letettem a cuccaimat a tízfős szobába aztán elindultam sétálni a tök kihalt városba. Hát igen vasárnap éjszaka ők sem buliznak. Aztán találkoztam a portugál sráccal, aki a ugyanabban a hostelben lakott. Vele meg egy nagyon jófej amerikai csajjal elmentünk piálni kicsit. Szerintem a legsötétebb helyre sikerült mennünk kapásból, útközben legalább háromszor megkérdezték tőlem a bevándorlók, hogy kell-e fű vagy kokain, illetve sör. Aztán miközben ültünk a téren, pár idióta olasz csajjal (szerintem nem csak annyi drogot toltak, amennyit láttunk is) odajött egy román csávó és vett mindenkinek egy sört, aztán elbeszélgetett velünk, félig románul félig spanyolul, hogy ő már itt van 8 éve és szeretne hazamenni. Hát én gondoltam magamban, hogy akkor menjél bazmeg. Meg azt is, hogy nem igaz, hogy 8 év alatt nem bírt összeszedni pár barátot, de inkább nem tettem. A sör finom volt. Az amerikai csaj teljesen eloszlatta az előítéleteimet az amerikaikról, okos volt vicces, nem volt kövér és értettemkkiejtését. Meg érdeklődő volt, ami szerintem szintén nem jellemző.

Másnap beköltöztünk a lakásba, négyen, utána kedden jött az olasz lány, két napja pedig beköltözött még egy litván, de ő már el is költözött. Nem bírta a tempót. Szóval ma este elmegyünk egy hostelbe elkiáltjuk magunkat, hogy lakótársat keresünk és hogy holnap van a casting.

Szerdán életemben először főztem gulyáslevest. Meg is lepődtem rendesen, hogy finom volt, a többiek is imádták. Szóval most minden hónapban főznöm kell gulyást, és pálinkát is szereznem kell valahonnan. Huh most, hogy leírtam, hogy pálnika hányingerem lett. Tegnap egy kicsit sokat ittunk, illetve minden nap túl sokat ittunk, de tegnap én egy kicsit még többet. Szóval most a facebook tele van fotókkal, ahol undorítóan részeg vagyok és mindenféle diszkók előtt iszom, ilyesmi. Itt a bulik hajnal kettőkor kezdődnek, ez tök jó, mert így senki nem siet, hogy már 11-kor ott kell lennünk, hanem lehet inni jó sokáig. Máskérdés, hogy ez azt eredményezi, hogy reggel 10-kor fekszek le aludni. Nem hiszem, hogy sokáig fogok erasmusos bulikra járni, tényleg sokkal jobb, úgy erasmusos partyra menni, hogy külföldi vagy, amikor a corvinuson mentünk ilyen buliba teljesen kiakadtam és két napig depressziós voltam utána. De a tegnapi király volt, csak előtte húztam a számat, hogy taxival kell menni, én ennél putóbb ember vagyok. De cserébe reggel blicceltem a buszon.

A spanyol emberek nagyon kedvesek, bár valószínüleg azért, mert lerí rólam, hogy külföldi vagyok. De tényleg, meg sem kell szólalnom, mindegyik tudja egyből. Albert szerint azért, mert szőke vagyok, illetve éjszaka is rövidnadrágba meg pólóban vagyok, és kurvára melegem van, miközben ők pulcsiban is fáznak. Az első két nap nem nagyon tudtuk, hogy hova menjünk bulizni, ezért csak kóvályogtunk az utcán, kérdezgettünk embereket, hogy nem árulnak-e  valami érdekeset. Hát sajnos nem árultak, de mindenki megosztotta velünk a sajátját meg ingyenpiákat is kaptunk. Holnap hajnal négykor pedig megyünk egy illegális piacra és veszünk magunknak lopott bicikliket jó olcsón. Klassz mi?

Egyébként most sokkal hamarabb eljött a pillanat, amikor elkezdtem gondolkozni. Két éve, amikor Pestre költöztem csak októberben vagy novemberben történt, hogy ültem a Boráros téren, vártam Zsófira, a Délelőttök a kádbant hallgatam és akkor egyszercsak felébredtem, mint Uma Thurman, amikor a szívébe szúrták az adrenalint és körbenéztem, hogy úristen hol is vagyok, meg mit is csinálok. Itt ez a pillanat már csütörtökön eljött. Ültünk az asztalnál, ettünk és a lengyel lány, Asia azt mondta, hogy creo que (ezt nagyon sokat mondja, általában rosszul) és akkor néztem körbe, hogy hol is vagyok, gyorsan kimentem az erkélyre, hogy kicsit egyedül legyek. Eléggé hülyének néztek.

Gyorsan írok első benyomást a lakótársaimról, mert kíváncsi vagyok, hogy egy év múlva is ugyanez lesz-e a vélemenyem róluk.

Asia, ő a lengyel lány, fizioterpáiát tanul, ami azt jelenti, hogy állandóan masszíroztatni fogom vele a hátam. Elég szép, eléggé alkesz (szóval nagyon lengyel), regit hallgat, kedves, meg törődő, nagyon bírom. Tanít lengyelül, elég furcsa nyelv, nem nyitják ki a szájukat amikor beszélnek. Van egy csomó barátnője itt, akik át szoktak jönni inni, ők is elég jóarcok, kivéve az egyiket, az szerintem egy idióta picsa, de ezt nem mertem megmondani neki. Szerencsére ma reggel közölte, hogy az nem a barátnője csak a csoporttársa és utálja, mert egy hülye ribanc.

Sara az olasz, ő a legnagyobb meglepetés nekem, mert nagyon jófej, meg érdekes is. Pedig azt hittem nem fogunk kijönni, mert hát borzasztó handicapjei vannak, először is olasz (kedves árcsi! most én is utálom őket.) másrészt politológiát tanul, harmadrészt párkapcsolatos, ami szerintem nem fér össze az erasmussal. Ezek ellenére egy csomót röhögünk meg beszélgetünk, meg szivatjuk a portugált. Tegnap, amikor kiderült, hogy Carlos nem spanyolul beszél és 4 órán keresztül magyaráztuk neki, hogy a kurva gét ilyen torokhának ejtik és nem zsének, Saraval közösen akadtunk ki és témaváltásként megbeszéltünk országaink politikai helyzetét illetve történelmét. Utána röhögtünk magunkon, hogy erről beszélgetünk.

Carlos a portugál, hát őt nem bírom annyira. Tipikus ostoba bmes (építőmérnöknek tanul). Tegnap kiderült, hogy azért nem értem, amit mondd spanyolul, mert igazából ő nem tud spanyolul, ezért portugálul beszél hozzánk. Neki már a héten elkezdődött a suli, de egy órára sem sikerült bemennie. Kétszer megpróbálta, de egyszer rossz terembe ment, másodszor meg kiküldték, mert nem volt meg valami papírja. Első nap telehányta a csapot, ami cseszett kitakarítani másnap délutánig (azóta el van dugulva) a következő nap, meg beleborotválkozott az eldugult csapba, ami így tele lett a szőrével. A lényeg, hogy egy fürdőszobát használunk és minden reggel majdnem odahánytam. Azért megpróbálok vele kijönni.

Thomas a francia és ő lesz itt a legjobb barátom. Ugyanazt a zenét hallgatjuk, ugyanazokat a filmeket szeretjük, ugyanannyit piálunk, lucky strikeot szív, meg kábé ugyanaz a véleményünk a világról. Szerencsére ugyanaz a méretünk, és megbeszéltük, hogy én kölcsönvehetem a cipőit (mindössze 16 pár cipőt hozott magával, és mind rohadtjó) ha ő kölcsönveheti a nadrágjaimat. Megkérdezte, hogy én szoktam-e szívni, mert ő néha igen (mondtam, hogy jóhogy szív, hát elvégre frencs). Mondta, hogy az az egyetlen baj az, hogy gimiben egyre többet szívott. Először néha bulikon, utána hétvégénte, utána amikor a barátaival találkozott, utána minden evésnél. Ez utóbbin kicsit röhögtem.

Most nem jut eszembe több dolog, majd még írok. Összességében iszonyatosan jól érzem magam, de azért kezdtek hiányozni. Remélem mindenki jól van.

u.i.: ha valaki erre jár, hozza el a bohócorrom, a kék ingem illetve az összes övem, mert ezeket otthonhagytam

u.i.2: Lilla elfelejtettem mit jelentenek a dolgok a kulcstartómon, majd írd már le.

 az a baj, hogy rajottem, hogy tul sok a baj velem. 

peldaul nem szabadna szerelmesnek lennem mindenkibe akivel lefekszem.

nem kene mindent elkezdenem aztan semmit se befejezni (labjegyzet: kevesebb dolgot sikeresebben kene veghez vinnem. tul sok mindent akarok.).

sose szabad tul buszkenek lennem ahhoz, hogy barmit is megkerdezzek.

elni, nem tulelni.

tervezni.

Azt hiszem azok a barátaid, akiknek ha megpróbálod összegyűjteni azokat a tulajdonságait, amik nagyon idegesítenek, roppant gyorsan megy, viszont amikor megpróbálod megtalálni azokat, amiket nagyon szeretsz, borzasztó nehezen mennek. Ez azért van, mert már annyira szereted őket, hogy nem gondolkozon azon, hogy miért csak úgy jön. Próbáljátok ki, kíváncsi vagyok, hogy tényleg így van-e.

u.i.: Valaki majd tanítsa meg hova kell vesszőt rakni, mert néha zavar, hogy nem tudom.

Arra gondoltam, hogy most jól leírom, hogy mik történtek velem, azóta mióta van időm lényeges dolgokra, vagyis mióta levizsgáztam. Mindössze 4 hét telt el azóta, de valahogy úgy tűnik mintha sokkal több lett volna, illetve ami előtte történt azt el is felejtettem. Persze a felejtésnek lehet más oka is van figyelve az életmódot, amit éltem.

Úgy kezdődött, hogy levizsgáztam és utána gyorsan kimentünk Boriért a repülőtérre, mindannyian ügyesen azt hazudva, hogy nem megyünk. Egy kedves doboz világoskék szofival, sörrel és egy káprázatos Szük Borbál feliratú (nem írtam el) kartonpanellel vártuk bolond Borbálát, aki eléggé örült nekünk, utána elmesélte milyen szerelmes, ezen sokat nevettünk. Ezután pálinkáztunk a gangon, és ez olyan érzés volt, amire most is emlékszem, mert a gangon ülni, a délutáni napfényben, meg később szürkületben. Az nagyon jó. Erre még régebben jöttem rá, amikor éppen azon a helyen csinálnom kellett volna valamit, de inkább csak röhögtünk azon, hogy nem csinálunk semmit. Aztán mindenki haragudott kicsit, de valamiért gyorsan elfelejtették vagy elraktározták.

Ez egyébként is jellemző az emberekre, bár a felejtésben kevésbé hiszek, akkor olyan egyszerű lenne. Danika szerint a raktározás viszont nagyon jól megy. Simán el lehet raktározni minden sérülést, tulajdonképpen bármit, anélkül, hogy azok egyszercsak kitörnének, vagy bármilyen kárt okoznának. Annak ellenére állítja ezt, hogy minden pszichológus szerint a raktározás korai elhalálozáshoz vezet. Megfigyeléseim szerint a raktározás mindenféle torzulást okoz. Szerencsére én nem bírom sokáig. Emlékszem, hogy volt egy időszak, amikor hétvégén sokkal többet szartam, ebben az évben pedig hétvégén tíz órát aludtam a szokásos négy-öt helyett, most, hogy nyár van pedig sokkal jobban utálok mindenkit, ahogy elkezdődik a sábát. Ekkor még próbálom leplepzni, illetve eleinte próbáltam, vasárnapra viszont kiengedem az egészet.

Az első eset Szarvason történt. Azt hiszem az volt a hiba, hogy ez most egy normális nyaralás volt, olyan amit mindenki szokott csinálni. Emberek akik kedvelik egymás, vannak köztük barátok is, lemennek egy nyaralóba és a szokott módon jól érzik magukat, néha együtt vannak, néha a párok elvonulnak, valaki kész van, valaki nem. Szóval ez nem Csodaszarvas volt, amilyet csak mi tudunk és végig együtt vagyunk. Hiányzott a gyertyafényes vacsora, meg a kalandos csónakázások, a ,,reggeli” hangulata, a folyamatos vitatkozás arról, hogy trivial pursuitozzunk-e. Volt ezek helyett gyilkosozás egyszer, rasszista VB nézés, az alkoholisták berúgtak az odaúton és ismét megszégyenítettük magunkat a Napestigben. Ezek jók voltak persze. De mivel azt hittem, hogy ez egy olyan dolog, ami megmarad, igen még az én pesszimista, általam racionalistának vélt világképben is örök dolognak tűnt Csodaszarvas, még ez is nagyon megváltozott, ez kiborított. Erre Bori meg Dájó csak folyamatosan tettek egy vödörrel, pedig belegondolva nem is én voltam az áldozatuk, mivel én magammal hordtam a hálózsákom, a fogkefém a táskámban volt és bár elszívták az összes cigimet, én is elszívtam az övéket, vagy akinek volt. Szóval azt hiszem ők csak egy egyszerű kivetítései voltak az idegbajomnak. Viszont az előző este megijesztett. Már előtte is volt egy pillanat, amikor úgy éreztem, hogy nem bírom ki máshogy ezt az egészet, csak ha folyamatosan ájulásig tudatmódosítom magam, de utána történt valami, azt hiszem bementünk Szarvasra és egészen jó lett minden. Szombat estére viszont teljesen elvesztettem magam és amikor azt mondtam, hogy mindjárt megiszom a gint azt komolyan is gondoltam. Aznap este éreztem először azt, hogy annyira sok van bennem, hogy azt hittem nem tudok megmozdulni. Nem is tudtam pár percig, ez megijesztett, szóval másnap úgy döntöttem kieresztem minden feszültségem. Ez jót is tett hétfőn már igazán vidáman mentem Sopronba.

Pesten már el is kezdtük a vidám hangulatú ivást, kicsit az akácfában, utána elbúcsúztam a őrült spanyoloktól a Morrisonsban, amit utálok, de velük egészen vicces volt. Persze csak később jutott eszembe, hogy a VOLT-on ciki lesz a férfizuhanyzóban egy hatalmas alkoholos filces pénisszel a hátamon zuhanyozni. Szerencsére hamar lekopott. Sopronba menet már a vonaton éreztem, hogy ez nagyon kellemes lesz. Mindenki olyan kedvesnek tűnt, sőt még mi is olyan kedvesek voltunk. Meg kulturáltak. Mindenki olvasott vagy horgolt és mivel Győrtől Sopronig a vonat nemdohányzóvá vált, mi sem dohányoztunk. A VOLT egy csodásan megszervezett fesztivál valahogy minden klasszul van kitalálva és rengetegen vannak és mégis kicsi a fesztivál, valamit igazán jól csinálnak. Persze nagyon drága, de elég sok a gazdag, szóval egy idő után lehet sört lopni. Úgy érzem elég sok időt el tudnék tölteni a VOLT hangulatában és hogy minden évben el kellene menni most már, mert valahogy csak jó élmények fűznek hozzá. Kicsit olyannak érzem, mint mások O.Z.O.R.A-t, amitől persze már látatlanban is hányingerem van és szinte biztos, hogy soha nem fogok elmenni. 1. nap találkoztam egy lánnyal, aki már szinte ismeretlenül is nagyon szimpatikus volt, élőben meg több, mint csodálatos. Lehet soha többet nem mennék Kiscsillag koncertre, ha nem ott találtam volna meg. Még aznap rájöttem, hogy szeretem a Martinit, amit előtte nagyon utáltam, és hogy lehetséges találni olyan embert, akivel unalmas pillanat nélkül tudok beszélgetni 5 órát, úgy hogy nem is ismertem. Persze a sok tudatmódosító hatására elfelejtettem elkérni a számát. Utána az évszakra való tekintettel másnap jól bele is zúgtam, és bár biztos, hogy ugyanazon a koncerteken voltunk, mert azok annyira egyértelműen elképesztőek voltak, hogy minden jófej ember azokon volt, nem találkoztunk. Utána én amikor már addig buliztam, hogy megint világos legyen úgy döntöttem, hogy a tettek mezejére lépek és egy rendkívül nyálas üzenetet hagyok a sátrában (amit mai napig nem tudok, hogy találtam meg) egy piros marlboros dobozra írva. A nyálfaktor ellenére másnap reggel az üzenetére keltem, hogy találkozzunk. Ebből azt tanultam meg, hogy részegen érdemes ostobaságokat csinálni. Emelett várt egy másik üzenet is. Mégpedig az, hogy bolond Borbála vonatra szállt, hogy később elstoppoljon Sopronba és belógjon a VOLT-ra. Erről csak én tudtam. Ilyenkor érzem, hogy Szükék (bármennyire is felidegesített Bori) legalább a féltesóim. Jól rámosztják a hülyeségeiket, hogy ne szóljak róluk senkinek, amíg el nem mondják ők maguk mindenkinek. Aznap igazán jól éreztem magam, sajnos hamar elájultam, pedig ilyen már régen volt, de lehet, hogy nem is baj. Másnap a szerelem már kicsit gondterheltté tett, mert mostanában elég zokon esik, hogy a lányokat egyáltalán nem zavarja, hogy barátjuk van és az mégjobban zavar, hogy az utóbbi egy évben csak ilyen lányok keltették fel az érdeklődésemet. Most az ilyesmire igazán nem szólhatok semmit, mivel szeptemberben elhúzok melegebb éghajlatra nem sok jót tudok ajánlani. Két évvel ezelőtt sokkal jobban értékeltem, hogy nők ribancok. Sajnálom, hogy ezt kell mondanom.

Utolsó nagyon megörültem, hogy kedves Dájó (ez állandó eposzi jelző lesz) végre tett valamit életében, igazán drámai lehetett sajnálom, hogy lemaradtunk róla. Bár sokkal viccesebb lett volna, hogy ha az egész úgy történt volna, mint ahogy azt seggrészegen a borozóban kitaláltuk és Bori nem józanodik ki (körülbelül másodjára a nyár folyamán) és higgad le kicsit. De így is elég jó volt. Hazafelé két számot is írtunk, szerintem mindkettő világsiker lesz én pedig világhírú rapper leszek. Viszont most olyan sokat írtam, hogy abbahagyom és majd folytatom később. Mert még olyan sokminden történt.

 itt vannak a csontok. mondjuk a csipőcsont vagy a kulcscsont, a gerincoszlop és ezek a csontok a többi csonttal együtt alkotják a csontvázat. és a csontvázon van hús és körülöleli a csontvázot, úgy, hogy néha eltűnik a csont a hús (zsír) alatt.

a súlyában változó test megrémít. a lélek is változtatható, úgy mint a test. a csontváz az ugyanaz marad, de te változtathatod a hús méretét és alakját rajta. a lelki plasztikától undorodom a legjobban.

 Éppen gyilkosozunk és, bár mindenki tudja, hogy Marica néni a gyilkos, senki nem meri megvádolni.

 Name: Bori Szük

Address:

Phone:

E-mail:

Nickname: BeerBori, Boris

First impression: Jeg tænkte altanativ storsmilende et glimt I øjet.

Free spirited and smiling.

Description / characteristic: Hun har mange jern i ilden, hun har brug for en sekretær er meget impulsiv. She looks Beautiful and you can see that she has a warm heart.

Every moment - drunk or sober - is a nice moment with Bori. She is filled to the brim with love and happiness.

Bori Bori Bori… what to say about her? She is NICEY :D a festive partyanimal with no or little limitation to what she drinks.

The girl without points, borders and brain. She is an unique!

Bori has her own unique style. She always wears a lot of colors and different patterns. I imagine that she doesn’t even think about it, she just wakes up and put something on and it looks fantastic. Everything is aloud when you are with Bori.

Never seen without:  her tobacco

Quote: “ Mòkus!! ” “ i'm so drunk”.

“Det eeer U-hyyyggeligt o.O” and it sounds creepy when she says that

“Haha”

“I slept with him”

“Bennem cigány vér van” (på engelsk: I’m gipsy)

Funny moments: Szeretlek én Mòkus. ti vagytok az én gyönyörű lány. - Stefan...

When you were drunk and…oooh…wait. Bori equals good fun ALL the time.

When your parents and godfather came visiting and we drank a lot of Palinka and danced all night – your father included!

The time when we (Bori, Marcus and Nynne) went to Hørve, bought a case of beer, a pink Barbie tent and a supersize soap bubble machine and went to the barrow and had a lot of fun, especially with the cows around us!

Three things on an island: Colors, a kamera and a coconut (you can never have too many)

That damned Hungarian drink, that makes you wanna drink more.

Pálinka, sex, cigarettes

Future in 10 years: sekretær vil kede hende et job hvor ingen dage ere ns .

Drifting around somewhere in the world – listening to techno and chillaxing.

Official orginizer of “Tour de Festivals”

There’s no chance to keep Bori alive in the next 10 year! If I mistaken, she will be a homeless.

Ezt tegnap találtam, úgy tűnik nekem is van vázlatba megírt, nem publikált bejegyzésem (csak nekem a saját blogomon, így nem érzek késztetést másnap, hogy kitöröljem). el is felejtettem...

Hajnali 2 óra van. 35 körül, pont az az időpont amikor a Móriczról már éppen lekésem a buszomat. Gondolkodjunk: szóval, mindig kell lennie egy pontnak, ahol lefeküdhetek aludni, de ez azért van így, mert másnap teljesítenem kell a kötelességeimet, a kötelességeimet, amiket a társadalom rám bízott, a társadalom, amiben élek. tehát az életmódom fenntartásához... akkor hát legyen, ezt így elfogadom, amúgy ha nem kéne, nem érdekelne az egész, mászkálnék a városban, nézegetném a fényeket, másnap felmennék valami szép parkba és aludnék egyet. A hegyre, fel kell jutnom a hegyre... Van még egy trükköm, a 7essel pont beérem a hídnál (a hidak nevét nem tudom), meg amúgy se kell túlparázni, legfeljebb lekésem. Egy sárga spongyabobos pulcsi van rajtam, kék kord nadrág, övtáska, és egy elég nagy túrahátizsák. világ hippije, ahogy Maszat fogalmaz, de mondjuk ki: legalább viszek egy kis színt a városba. Mert azt mindenki szereti, ha van valaki a buszon, aki nem úgy néz ki, mint a többiek.
Nem szállok fel a 7esre, mert ellenőrök vannak rajta, nekem pedig nincs bérletem. Oké csúnya dolog, hogy nincs, de csak simán elfelejtettem (tudtátok, hogy a nyugati pénztár éjjelnappali?).
Inkább megkérdezek valami arcot, honnan megy a 906os, az emberek úgyis tök izgalmasak.  Tántorgó fiatalok, na de ilyet... a választás napján.
"A barátunk most jutott be a parlamentbe". LMPsek, ezek legalább berúgnak rendesen és aztán mászkálnak az éjszakai életbe, úgy kezelik a parlamentbe való jutást, mint azt hogy felvettek az egyetemre, vagy ilyesmi. Teljesen jó, végre emberek is vannak ott. És elérem, és még a 990t is eléri, és feljutok és bejutok és bemászok...

 reeszeg vagyok es minjart hanyok vagy sirok. NEEEEEEEEEEEEm. horvath gabro az elozo irasomat koveteli en meg mas erzeseket. hanyas, hanyas, kihanyom itt az eletem, ez az amit nem akartam, megmutani, de titokban tartani. most ezt nem torlom holnap. nem szerelmesnek lenni, mert nme akarom.

sajnalom, gyenge vagyok es meg mindig felek.

Éppen a könyvtár nagyolvasójában ülök és készülök a mechanika szigorlatra, ez nem nagyon megy, mert unom a szilárdságtant, nem történik benne semmi. Viszont látok egy srácot, aki úgy tanul, hogy közben előre-hátra autistán billeg és közben erősen rágja a körmét. Vagy az ujjait. Éppen a jegyzeteimből tanulok (Mechanikából van vagy 200 oldal durva mi?) és eddig a következő feljegyzéseket találtam benne:

,,Most ami van az az MM. tanszék szerint nagyon izgalmas."

,,Ez kurvára a csillag helyére kerülne, csak nyomorék vagy." (rossz oldalára kezdtem írni a lapnak)

,,Farzsebben a flaska,
Nincsen benne semmi,
Mert mindenki laska
Koncertre menni.
Navier meg Grashof csap szét
Bazdmeg ennek vége
A Műszaki Mechanika tanszék
Húz le engem a mélybe." (Most meg az ő szakirányukra fogok jelentkezni. Ezt azért írtam, mert Zsombi ült mellettem, aki másfél órán keresztül béna verseket írt és rámparancsolt, hogy én is írjak egy bénát. És senki nem akart velem jönni Magashegyi koncertre, de végül Gábris, akit akkor még nem ismertem eljött és így kezdődött a bjútiful frendsip.)

Ezen kívül még találtam a keresztrejtvényt benne, amit én rajzoltam és az a megfejtése, hogy: Nagyon éhes vagyok.

Szerintetek is hangemberek a pestiek? Illetve milyen társadalmi csoportra jellemző ez a leginkább?